Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 73. (Budapest, 1990)

A Szépművészeti Múzeum 1989-ben

Kiállítások A múzeum rekonstrukciós munkák miatt január 1-től március 14-ig zárva volt. Az év hátralévő részében 319 387 látogató kereste fel. Külföldi vendégkiállítások Március 17. és május 21. között Gerszi Teréz és Czére Andrea négy amerikai magángyűjtemény rajzaiból rendezett kiállítást, melynek anyagát előzőleg a bécsi Albertina mutatta be. Konrád Oberhuber, a cambridge-i (Mass.) egyetem volt profeszszora, aki 1988-ban költözött vissza hazájába, hogy elfoglalja a bécsi Albertina igazgatói székét, szoros kapcsolatot tart fenn számos amerikai magángyűjtővel, különösen azokkal, akik Közép-Európából a nácizmus elől menekültek az Egyesült Államokba. Mesterrajzok New Yorkból címmel Scholz János, Bertina és Robert SuidaManning, John és Alice Steiner valamint Wolf Emil gyűjteményéből válogatott a bécsi rajzkiállításhoz. A gyűjtők közül kettő osztrák, kettő pedig magyar származású, ezért merült fel a közös — bécsi és budapesti — bemutatás gondolata (48. kép). A Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik nyitó eseményeként megrendezett kiállításon Leonardótól és Raffaellótól Picassóig és Léger-ig az európai művészet kimagasló egyéniségeinek száz rajza szerepelt. A válogatást az a törekvés irányította, hogy az egyes gyűjtemények sajátos karaktere is kifejezésre jusson. A Bécs és Sopron környékén honos osztrák—magyar eredetű családból származó Scholz János csellóművész főként olasz rajzokat gyűjtött, szinte a történeti teljesség igényével. Az elsőrangú rajzanyagból a „gyöngyszemek", a legértékesebb 16. századi művek kerültek kiállításra: Leonardo Férfi profilfej-tanulmánya, Tiziano Tájrajza, Parmigianino Vázlatlapja, Tintoretto Akttanulmánya, Annibale Carracci tájkompozíciója. A Suida-Manning gyűjteménynek szintén az olasz — azon belül is elsősorban a genovai — rajzok képezik a legfőbb erősségét. Ennek megfelelően a 25 kiállított lap között nyomatékkal szerepeltek a genovai mesterek, így Luca Cambiaso, Bernardo Strozzi művei, Giovanni Benedetto Castiglione olajvázlatai, de nem hiányoztak más olasz központok nagy rajzolóinak — Raffaellónak, Correggiónak, Guercinónak, Piazzettának—alkotásai sem. A Steinergyűjtemény kétpólusú: olasz és németalföldi rajzokat nagyjából egyforma arányban tartalmaz. John Steiner főként az olasz, Alice Steiner inkább a flamand és holland mesterek rajzaihoz vonzódott. Ezúttal az utóbbiak szerepeltek kollekciójukból. A 16. századi művészek közül Batholomäus Spranger és Abraham Bloemaert lapjai érdemeltek különös figyelmet, a 17. századiak közül Esaias van de Velde, Rembrandt, Ferdinand Bol valamint Adriáén van Ostade és Philips Köninck munkái. A kiállítás olasz és németalföldi rajzait korban és térben a Wolf-gyűjteményből válogatott 1819. századi francia művek egészítették ki. Wolf Emil nemesfa-kereskedő gyűjteményében a németalföldi rajzok is csaknem a franciákhoz hasonló jelentőségűek, de a válogatásban itt is a különböző iskolák egyensúlya, a változatosság volt a fő szempont. François Boucher, Jean Greuze és Hubert Robert lapjai képviselték a 18. századi