Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 73. (Budapest, 1990)
Újabb meghatározások a rudolfinus rajzművészet körében
díszes serleg formája. Omphalét a rajzon Hercules szőrruhája takarja, a képen lepel, amely azonban bal karját nem fedi. Különböző a két alkotáson az íj elhelyezése a tegezen. Végül eltérő a két mű térhatása: a rajzon mélyebb, levegősebb, míg a kép zsúfoltnak tűnik azáltal, hogy a középtéri alakok túl közel kerülnek az előtériekhez. Mindezekből a különbségekből arra lehet következtetni, hogy Heintz rajza nem a budapesti festmény után készült, amelyet a II. Rudolf számára festett, négy kompozícióból álló Hercules-sorozat egyik darabjával azonosítanak, 20 hanem inkább a Ridolfi által említett, akkor a velencei Niccolo Crasso tulajdonát képező, azóta elveszett bozzetto után. 21 A Prágában működő figuralisták művészi eredői között a müncheni művészkörből kapott impulzusok is figyelemre méltók, ha nem is hasonlíthatók jelentőségben az itáliaiakhoz. Hans von Aachen 1588 és 1590 közötti müncheni tevékenységébe illeszthető az a királyok imádását ábrázoló, kisméretű tollrajz, amely a londoni British Museum ismeretlen és montírozatlan 17. századi németalföldi lapjai között található (19. kép). 22 A vonalak mentén látható bemélyítés arra mutat, hogy a rajzot metszet készítésénél felhasználták. Nyilvánvaló, hogy eló'rajzként szolgált Egidius Sadelernek egy gazdag díszítésű keretben ábrázolt Királyok imádása rézmetszetéhez (18. kép), 23 amely a rajzhoz viszonyítva tükörképes és egyezik annak méretével. Az ábrázolást körülvevő emblematikus keretrajz Joris Hoefnageltől származik, akárcsak az ugyanezen időszakból való Salus Generis Humani című, 12 lapból álló, Hans von Aachen rajzai alapján Egidius Sadeler által kivitelezett rézmetszetsorozat, amelyet a Királyok imádása metszethez hasonlóan Balthasar Caymox adott ki. 24 Hans von Aachen Münchenben szoros kapcsolatban állt Joris Hoefnagellel és Egidius Sadelerrel. 25 A királyok imádását ábrázoló metszet is közös alkotótevékenységük bizonyítéka, amely mintegy előjátéka volt későbbi együttműködésüknek Prágában. A metszet párdarabként került kiadásra egy Bartholomäus Spranger utáni Egidius Sadeler metszettel, amely az Egyiptomba menekülő Szent családot ábrázolja pihenés közben (20. kép). 26 Lehetséges, hogy e metszet SprangertŐl származó előrajza Hans von Aachen közvetítésével került Sadelerhez Münchenbe. A festő ugyanis németországi tartózko20 Garas, K. SZMKözl. 30 (1967) 29-48. A képsorozat rekonstrukciója több problémát vet fel, amelyek közül a festmények különböző méretei és az ábrázolt alakok különféle léptéke a legszembetűnőbb. A Hercules és Omphale kompozícióból még egy, ismeretlen német mestertől származó rajzmásolat ismeretes a bécsi Albertinában (Garas, i. m. 23. k.). Ez a gyenge kvalitású rajz jórészt azokat az eltéréseket mutatja a budapesti festménnyel szemben, mint Heintz másolata. A két kópia alapján feltételezhető, hogy a budapesti kép felül jelentősen csonkult, mint ahogyan jó darabot levághattak a londoni „Tejút" festmény alsó részéből, amire ugyancsak két rajzmásolatból lehet következtetni. 21 Ridolfi, C, Le Maraviglie delVarte, Venezia 1648 (ed. Hadéin, Berlin 1914) II. 50. 22 Sloane 5227-78 „Ismeretlen németalföldi 17. századi mester": Királyok imádása, toll, barna, lavírozva, 120X93 mm. A küldött fényképért és a reprodukálási engedélyért ezúton is köszönetet mondok Nicolas Turnernek. 23 Hollstein XXI-XXII, 35 (reprodukálva). 24 Hollstein XXI-XXII, 18-30 (részben reprodukálva). 25 Fucikova, E., Münchner Jahrbuch 21 (1970) 134 skk (reprodukálva). 26 Hollstein XXI-XXII, 36 (reprodukálva).
