Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)
Jan Steen egyik budapesti képének értelmezéséhez
Ha mindezek után igyekszünk elvonatkoztatni a korábbi értelmezésektől, a jelenet egészét, illetve az egyes részleteket vizsgálva érdekes, bár tulajdonképpen kézenfekvő dolgokat figyelhetünk meg, amelyek véleményem szerint közelebb vihetnek a festmény valódi témájának a megközelítéséhez. Papírlapot tartó, idősebb éneklő figura, zenélő alakok, poharát magasra emelő vidám férfi és gyermekek a festő számos képén előfordulnak. Ezek a motívumok együttesen a legtöbb esetben mégis egy konkrét téma ábrázolásain, a „Soo de oude songe, soo pypen de jongen" mottóval ellátott műveken szerepelnek. 15 Az általános egyezéseken túl, a budapesti festmény egyik központi figurája különösen szoros kapcsolatot mutat Jan Steen ezen képeinek egy jellegzetesnek nevezhető részletével. Nem lehet ugyanis véletlen, hogy a megdöntött kannából ivó fiú motívuma a mester legtöbb ilyen témájú ábrázolásán, ugyanakkor csak ezeken fordul elő. Egy nyugat-berlini festmény (80. kép) jó példa arra, milyen fontos szerepet tulajdoníthatott Steen ennek a részletnek. 1(5 A jelenet jobb oldalán, a társaságtól elkülönülve egy sokat sej tetőén kifelé tekintő, nagyobbacska fiú itat egy kisebbet, az ismert úgynevezett Jan Steen kannából. A budapesti képen egy háttal ülő, fejét az ellenkező irányba fordító nő itatja, vagy hagyja inni a fiúcskát. Egy másik képen (81. kép), ha nem is olyan feltűnő helyen, de újra rábukkanunk az említett motívumra. Vidám társaságot látunk egy dúsan megrakott asztal körül. Az asztal túloldalán egy gyerek iszik a megdöntött kannából, míg baloldalt az előtérben egy nagyobb fiú itt is kitekint a nézőre. 17 Az előtérben ülő idős asszony kezében levő papíron ezúttal a „Soo de oude songe, soo pypen de jongen'" mottó hosszabb változata található. 18 A szöveg ebben a formájában már nemcsak arra utal, hogy amilyen példát a felnőttek mutatnak, olyan viselkedési formát követnek a fiatalok, hanem lényegében arra is, hogy ez mindig így volt, és így is lesz. Ezt a morális figyelmeztetést már egyfajta mementóként is felfoghatjuk, s a jelenet ilyen értelmű megközelítése konkrétabb funkciót adhatna a budapesti képen látható koponyának is. Az említett motívum egy újabb párhuzamát nyújtja a Rijksmuseum egyik képe (82. kép). Itt szintén az előtérben, az asztal előtt látható egy kislány, aki egy kannából itatja a mellette álló gyermeket, 19 s végül ezt a figurát még két további, ismeretlen helyen lévő Steen-képen is megtalálhatjuk. 20 A budapesti festménynek címet adó macskacsalád ebben az összefüggésben nem utalhat másra, mint a gyermekekről való gondoskodásra, a szülő—gyermek-kapcsolatra, ahogy Braun is, bár más vonatkozásban, megállapította. 21 Jan Steen egy másik amszterdami képét, számos motívumbeli egyezés alapján szintén szeretném kapcsolatba hozni a „Soo de oude songe, soo pypen de jongen" jelenetekkel, s egyben saját képünkkel is. 22 Ez az ábrázolás annál is érdekesebb lehet számunkra, mivel a háttérben a nyitott ajtón át egy baglyot fedezhetünk fel. 15 A mottó jelentése: Ahogy az öregek énekelnek, úgy fütyülnek a fiatalok. 16 Braun, i. m. Kat. 188; olaj, vászon, 86x104 cm; Gemäldegalerie, Staatliche Museen Preussischer Kiilturbesitz West-Berlin. 17 Braun, i. m. Kat. 202. olaj, vászon, 87x71 cm; szignált, Musée Fabre Montpellier. 18 „Biet. Soo voorgesonghen, soo naegepepen. Dat is al lang gebleken. Ick singh U voor, dus volclit ons naar, van een tot hondert jaar." 19 Braun, i. m. Kat. 295.; olaj, vászon, 110,5 X 141 cm; szignált, 1668, Rijksmuseum Amszterdam. 20 Braun, i. m. Kat. 153. ill. Kat. 334. 21 Braun, i. m. Kat. 375. 22 Braun, i. rn. Kat. 134.; olaj, fa, 48,5x40 cm, szignált, Rijksmuseum Amszterdam.
