Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)

A Szépművészeti Múzeum 1985-ben

alakjaik grafikáival mutatta be a kiállítás (Herbin, Baumeister, Lohse, Bill, Calderara, Vasarely, Dewasne, Deyrolle). A szürrealista festők és szobrászok 1945 utáni grafikáikkal jelentek meg a tárlaton (Miró, Dali, Ernst, Mattá, Lam, Giacometti), és külön termet kaptak a szürrealizmus gondolatait műveikbe átplántáló mesterek (Tapies, Marcel Jean, Corneille, Doucet, Appel, Manessier). A hatvanas évek amerikai pop művészete (Andy Warhol, Lichtenstein, Indiana, D'Arcangelo, Wesley, Youngermann, César), valamint a kortárs művészet számos új irányzata módot adott rá, hogy az elmúlt két évtized termésének bemutatásakor az irányzatok jelzése mellett hangsúlyozzuk az új grafikai médiumok térhódítását is: a monokróm festészet (Yves Klein), a land art (Christo), a concept art (Kosuth, Sol Le Witt, Judd) és az ún. antiművészet (Beuys) grafikai megjelenítéséhez a hagyományos eljárások ritkán alkalmasak. A kelet-európai neoavantgárd művészek (Kabakov, Jankilevszkij, Filkó, Si kora stb.) és a posztmodern irányzat máris klasszikusnak számító nagy alakjai (Tattafiore, Paladino) ugyanakkor szívesen alkalmazzák a hagyományos grafikai technikákat. A Szépművészeti Múzeum komoly erőfeszítéseket tett, hogy a bemutatott grafikák egy részét a magángyűjtőktől megvásárolja. 44 alkotás került ily módon a grafikai gyűjteménybe. Ezek közül a legkiemelkedőbbek Fernand Léger Az olvasmány, Amédée Ozenfant Anya gyermekével c. litográfiája, Roberto Mattá hat darabból álló dombornyomat-sorozata, Antonio Tapies litográfiái (102. kép), az amerikai pop művészek: John Wesley, Roberto Indiana és Jack Youngermann grafikái, Bridget Riley szeriális műve, Ernesto Tattafiore grafikai mappája és Jacques Lassaigne litografált „Chagall" könyvének szignált példánya. A Grafikai Osztály Callot emlékére címmel a művész halálának 350. évfordulója alkalmából rendezett kiállítást (május 24.-szeptember 29., rendezte Kaposy Veronika). Jacques Callot (1592—1635) gazdag oeuvrejét grafikai sorozatai és nagyszabású kompozícióit bravúros technikai tudással megörökítő rézkarcai képviselik gyűjteményünkben. Pályája kezdetét, itáliai működését a római templomok oltárképeit reprodukáló kisméretű metszetei és az Antonio Tempestával közösen kiadott, Ausztriai Margit spanyol királynő emlékének szentelt sorozat lapjai idézték fel. A Medici-udvar ünnepségeit, az I. Mátyás császár halála alkalmával rendezett gyászszertartást és a P. Bonarelli II Solimano c. tragédiájának jeleneteit megörökítő metszeteket csakúgy Firenzében készítette, mint a Nagy vadászatot. A nép életének mindennapjait ábrázolta az Imprunetai vásáron és megjelenítette az olasz eommedia dell'arte jellegzetes figuráit, Scapint, Pantaleonét és Capitanót. Szülővárosába, Nancyba visszatérve még az itáliai emlékek jelennek meg az Olasz koldusok és a Sfessaniai táncok sorozat lapjain. A lotharingiai herceg szolgálatában rézkarcokat készített a palota virágoskertjéről, a teraszon megjelenő hercegi párról, divatos öltözetű nemes urakról, lovagi tornákról és festőtársáról, Claude Deruet-ről. Szerepelt a kiállításon két különleges szépségű lapja, a fény-árnyék hatásokat hangsúlyozó Asztali ima és a Kártyázók. A mester párizsi útjának dokumentumai a város nagyméretű látképei : a Pont Neuf, háttérben a Notre Dame-templommal és a Szajna a Louvre épületével. Utolsó korszakának művei között a legjelentősebbek a Szent Antal megkísértése a démoni állatok és szörnyalakok kavargó tömegével, és a Háború borzalmait bemutató sorozat, melynek jelenetei drámai erővel ábrázolják a véres harcokat, felégetett házakat, a sebesültek kínjait és halálát, kínzást, akasztást, menekülést, vagyis mindazt a tengernyi szenvedést, amivel a harmincéves háború sújtotta a népet. Callot művei mellett néhány kortársának alkotásait is bemutatta a kiállítás, így többek között Ph. Thomassin, A. Tempesta, Jacques Bellange, Jacques Stella, A. Bosse és Stefano della Bella lapjait.