Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)
Sebastiano Galeotti-rajzok Chicagóban és Budapesten
Uffizi 4 és a bergamói Accademia Carrara. Rajzai egyedül festményei alapján is felismerhetőek, ugyanazokkal a darabosan izmos, de nyúlánk típusokkal, hasonló kompozíciószerkezettel, dekoratív motívumegyüttesekkel és ecsetkezelési móddal találkozunk rajtuk is, mint freskóin. Rajzművészetének stílusfejlődését, kronológiáját azonban jelenleg még nem lehet megállapítani, mert publikált lapjainak csak egy hányada datálható, köthető konkrétan egy-egy festői alkotásához. Vázlatainak pontosabb meghatározását az is nehezíti, hogy freskóin több ízben ismétlődnek bizonyos jellegzetes alakok, motívumok. Vannak továbbá a neki tulajdonított rajzok között gyenge kvalitásúak, amelyek inkább utánzatok, műhelymásolatok lehetnek. 5 Az azonosítható rajzok közé soroljuk Galeotti pármai magángyűjteményben lévő egyik munkáját, amelyet „pokolbeli istenség" témamegjelöléssel Copertini publikált 1961-ben, 6 s amely alaktanulmány a Palazzo Sanvitale Ikarus-termének Ikarus bukását ábrázoló freskómedalionjához. 7 Talán újabb támpontot nyújt rajzainak kronológiájához az itt közölt két új Galeotti-rajz. A művész rajzstílusának legfontosabb eredőit a velencei és a genovai művészetből kapott impulzusokban látjuk. E két iskola képviselőivel már tanulóéveiben megismerkedhetett. A művészetükből merített jellegzetességeket oly módon olvasztotta eggyé, hogy formaképzésében inkább a genovai, fénykezelésében inkább a velencei sajátosságok jutottak érvényre. A genovaiak közül Magnascón kívül Giovanni Benedetto Castiglione és Domenieo Piola hatása, a velenceiek közül Sebastiano Riccié tűnik erősnek. Nem véletlen, hogy Galeotti rajzait gyakran összetévesztették velencei és genovai mesterekéivel — a milánói Rasini-gyújtemény Izsák feláldozását és a velencei Martini-gyűjtemény Csatajelenetét korábban Pellegrini műveinek, 8 a New York-i Scholz-gyűjtemény háromalakos tanulmánylapját Francesco Guardi rajzának, 9 a milánói Ambrosiana allegorikus mennyezetterveit Carlo Innocenzo Carloni rajzainak, 10 a velencei Fondazione Giorgio Cini Certani-gyűjteményből származó férfialak-tanulmányát (88. kép) Giacomo Antonio Boni alkotásának tartották. 11 Alakjainak a genovai művészetben gyökerező szögletességét, plaszticitását a velenceies briliáns fénykezelés, a lavírozás foltjátéka feloldja, rajzai ezáltal könnyedek és elegánsak. Drapériáinak jellegzetes rajzolatot adnak a V alakban megtörő, fényárnyékkontrasztokat képező hajlatok. Az árnyékolt felületek tónusait párhuzamos, Art Gallery, State University of New York at Binghamton, Binghamton 1972, 136-137. sz.; Barigozzi Brini, A. —Bossaglia, R., Disegni del Settecento Lombarde-, Fontes Ambrosiani 49, Vicenza 1973, 30-32. sz.; Ruggeri, U., Disegni lombardi settecenteschi delV Accademia Carrara di Bergamo, Monununta Bergomensia 39, Bergamo 1975, A/1-6, k., 11. t.; Riccömini, E. —Ceschi Lavagetto, P., etc., L'arte a Parma dai Farnese ai Borbone, JJarte del settecento emiliano, Bologna 1979, 38-42. sz.; Roli, R. —Sestieri, G., I disegni italiani del settecento. Scuole piemontese, lornbarda, genovese, bolognese, toscana, romána e napoletana, Treviso/Dosson 1981, 52-53. k., 33. 4 Carboneri, i. m. (fent 2. j.), 38-40. k.; Torriti, i. m. (fent 2. j.), 36-37, 11. j., 4-5. k., 12. k. 5 Például Barigozzi Brini —Bossaglia, i. m. (fent 3. j.), 28-29. sz. 6 Copertini, G., Disegni di Sebastiano e Giuseppe Galeotti, Parma per Varie 11 (1901) 49; Riccömini, E. —Ceschi Lavagetto, P., etc., i. m. (fent 3. j.), 38. sz. 7 Ceschi Lavagetto, P., Appunti per un itinerario in palazzo Sanvitali, Aurea Parma 62 (1978) fasc. 2., 17, 10. k. 8 Ruggeri, i. m. (fent 3. j.), A. 9 Scholz, J., The Art Bulletin 53 (1971) 255. 10 Barigozzi Brini —Bossaglia, i. m. (fent 3. j.), 31-32. sz. 11 Ltsz.: 31.413. A Boni-attribúció nyilván a rajzon lévő későbbi feliraton alapul, stílusa azonban nem hasonlít a Marcantonio Francesehini e követőjétől ismert rajzokéhoz. Lásd- Newcome, i. m. (fent 3. j.), 139-140. sz. Attribúcióját már Ruggeri helyesbítette idézett művében. Itt fejezem ki köszönetemet a velencei Fondazione Cininek a rajz reprodukálásának engedélyezéséért.
