Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)

Alessandro Algardi köréből származó gyermek ideálfej

ALESSANDRO ALGARDI KÖRÉBŐL SZÁRMAZÓ GYERMEK IDEÁLFEJ Dr. G. Aggházy Máriának, a Régi Szoborosztály egykori osztályvezetőjének ajánlva, 75. születésnapja alkalmából A neves magyar gyűjtő, dr. Delmár Emil hagyatékából került 1984-ben a Szépművészeti Múzeum tulajdonába —• más jelentős szobrokkal és domborművekkel együtt — a feketésbarna patinázatú kisbronz gyermekfej (63. kép).

1 Az igen kvalitásos kisplasztika még nem kapta meg valódi rangját a hazai szakirodalomban, és így a nemzetközi kisbronzkutatás előtt is ismeretlen maradt. Először az Országos Iparművészeti Múzeum 1912-es kisplasztikái kiállítását ismertető tanulmányban szerepel, mint 16. századi olasz alkotás,

2 majd Éber László, a Delmár-gyűjtemény méltatója említi meg röviden 1926-ban írt cikkében.

3 0 velencei 17. századi műnek tartja. Felfigyel a szobrocska egyéni szépségére. 1937-ben a „Régi olasz mesterek" című kiállítás katalógusában 17. század első feléből származó olasz munkaként írnak róla.

4 Az 1986-os „Európai szobrászat, szerzemények Delmár Emil gyűjteményéből" című kiállítás rendezése közben figyeltünk fel ennek a kisbronznak nemes szépségére. A kiállításhoz kiadott vezetőben olasz mester műveként jelöltük meg, és a 17. század első felére helyeztük készülési idejét.

5 A fejecske tulajdonképpen gyermek ideálportré. Az antik művészetben a görög klasszikus korszak végén jelentkezik — a pontosabb fiziognómiai ábrázolásra való törekvés eredményeként — az a művészeti szándék, hogy a gyermekfej jellegzetes arányait és arcvonásait ábrázolják a szobrokon. A római művészetben pedig főként görög előképek másolásaként jelenik meg az idealizált gyermekarc az alkotásokon.

0 Az olasz quattrocentóban éled újra ez a törekvés. A gyermek mellszobrok a 15. század második felében már egy új műfaj megszületését jelzik.

7 A velencei 16. századi bronz gyermekfejek műfajilag ugyan előzményei szobrocskánknak, de stiláris szempontból más jellegűek. A velencei műhelyek szkémáit viselik magukon.

8 Bár a budapesti szobrocska sem portrészerű, hanem inkább valamely kiváló típust látszik követni, mégsem mondható szkematikusnak. Friss felfogásában van valami rokon a 17. század első fele németalföldi művészetével, de nem kapcsolható ahhoz konkrétan. Az alkotó művész azonban ismerhette François Duquesnoy eleven gyermekábrázolásait. Róma volt François Duquesnoy működésének fő színtere. Az „II Fiammingo"-t 1 A szobrocska 84.14 ltsz. alatt szerepel; m: 15 cm. 2 A kisplasztikái kiállítás lajstroma, A gyűjtő 1 (1912) 152, 244. sz., képpel. 3 Éber L., Delmár Emil plasztikai gyűjteménye, Magyar Művészet (1926) 80, 84. képpel 4 Régi olasz mesterek, 1937, 130. sz., Nemzeti Szalon (Petrovics Elek). 5 Szmodisné Eszláry É., Európai szobrászat, szerzemények Delmár Emil gyűjteményéből. Időszaki kiállítás, vezető, Budapest 1980, Kat. 9. 6 Rühfel, H., Das Kind in der griechischen Kunst, Mainz am Rhein 1984, 102; Szilágyi János György volt szíves tájékoztatni a téma antik vonatkozásairól. 7 L. pl. Middeldorf, IL, Sculptures from the Samuel H. Kress Collection London 1976, 35., 44., 71., 72. kép. Egy szép firenzei bronzpéldány szerepel a Meesters van Het Brons der Italiaanise Renaissance c. kiállítás katalógusában. Amsterdam, Rijksmuseum, 1961-1962, 1. k. 8 Meesters van Het Brons der Italiaanise Renaissance. Kat. 95. sz., 55. k., Kat. 174. sz., 84. k.; Leithe-Jasper, M., Renaissance Master Bronzes, Washington D. C. 1986, 137, Kat. 29.