Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)
Battistello Caracciolo újabb ismeretlen festménye és egyéb adalékok a nápolyi seicento festészetéhez
két képén. Az édeni almafa előtt, a kép bal oldalán áll Éva, s jobbjával a már letépett gyümölcsöt kínálja Ádámnak. A jobbra, egy kőtömbön ülő, fejét kezébe támasztó Ádám álomszerű révületbe merül. Bár szemei nincsenek teljesen csukva, tehát nem alszik, ez az ikonográfiái megoldás a bűnbeesés ábrázolásában teljesen szokatlanul a kora középkori Genezis-illusztrációk Éva teremtésében megszokott, alvó Ádám-figurát idézi. 6 A beállítás, a póz azonban itt félreérthetetlenül a meditációé: a térdére könyöklő, fejét kezébe hajtó alak, sőt az egymásra vetett lábak motívuma is 7 a meditáció és a gondolkodás ábrázolási hagyományainak felel meg. Nyilvánvaló, hogy Battistello a tiltott gyümölcs megízlelésének bűnében Évát marasztalja el, ő az esemény aktív résztvevője, Ádám komor töprengése, meditativ attitűdje pedig azt jelzi, hogy Évával szemben ő érzi és felfogja a tett, a bűn súlyosságát. A jelenet sajátos megfogalmazásában tehát az ősszülők bűnének az egész emberi nemre kiható kárhozatos következményeit Battistello olyan morális igénnyel és mélységgel hangsúlyozza, amelyhez a téma reneszánsz ábrázolási hagyományai nem szolgáltatnak közvetlen előzményt. Reneszánsz képi előzmények ismeretét pedig különben a battistellói életmű számos esetben elárulja: félreismerhetetlen a budapesti Ábel siratásának kompozicionális összefüggése Hans Baidung Grien Krisztus siratása fametszetével: Ábel felsőteste, behajtott bal karja, a félrecsukló fej éles kontúrjai a kisebb módosítások és a tükörképes beállítás ellenére bizonyítják a metszet közvetlen inspirációját (49-50. kép). 8 A reneszánsz metszetek hatása az egri kompozícióban is többszörösen felismerhető. Éva alakjának megformálásában nyilvánvaló Dürer Nemezis rézmetszetének ismerete (51. kép), Battistello azonban egyéni módon használta fel mintaképét, az arc megváltoztatásán túl a düreri figura groteszk arányait is módosította izmos és erőteljes, de egyben harmonikus arányú, az olasz reneszánsz aktábrázolás eredményeinek ismeretét is eláruló nőalakjában. Eva rugalmas, sudár figurája egyelőre példa nélküli a nápolyi mester életművében, és nincs igazán közeli rokona kortársai műveiben sem; gondoljunk akár Orazio Gentilesehi kifinomult szépségeszményt megtestesítő aktjaira, Annibale Carracci életerővel teli, monumentális istennőire, vagy Artemisia Gentilesehi telt idomú, vulgárisabb megjelenésű (többnyire vérengző) hősnőire. A sötét háttér előtt az éles, tiszta kontúrokkal kiemelkedő, plasztikusan modellált nőalak formái porcelános simasággal ragyognak a balról beáramló, erős fényben, s karakterében Éva leginkább piombói asszociációkat kelt, amelyek korábban, más vonatkozásban már felmerültek a szakirodalomban 9 Battistello stílusával kapcsolatban. A ruhátlan emberi test felfogásában és ábrázolásában a kortárs művek közül Battistello Évája Manfredi chicagói kompozíciójának — Cupido megbüntetése — Ámorjához áll talán a legközelebb, akkor is, ha figyelembe vesszük a két alak statikus, illetve dinamikus beállításának ellentétét, és azt a különbséget, hogy az egyik festményen női akt, a másikon — kétségtelenül caravaggiói ihletésű — fiúfigura szerepel. A budapesti CaraccioloG Gultlan, E., Eva und Maria. Eine Antithese als Bildmotiv, Graz 1966 és Adam und EvaDarstellungen aus eigenem Privatbesitz, kiállítás kat. Mainz 1983; szempontunkból különösen érdekes analógia a 69. l.-on Bernhard von Rohr salzburgi érsek Misekönyvének egyik miniatúrája, amelynek közepén bal oldalon a kárhozat gyümölcsét kínáló Éva és a megváltást osztó Mária (jobbról) között ül a földön a fa tövében Ádám majdnem meditáló pózban, a bűnbeesés és megváltás szimbólumait gazdagon felvonultató kompozícióban. 7 Klihansky, R. — Panofsky, E. — Saxl, F., Satum and Melancholy. Studies in the History of Natural Philosophy, Religion and Art, London 1964, 286; Thomas, T., Expressive Aspects of Caravaggio's First Inspiration of St. Matthew, The Art Bulletin 07 (1985) 645. 8 Battistello Caracciolo: Ádám ós Éva siratja Ábelt. Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz. : 77.2; 193,5 X 146,4 cm, vászon. A kompozíció egyéb forrásai és a korábbi irodalom: L. Mravik, Un dipinto ritrovato del Battistello, Acta Históriáé Artium 24 (1978) 267-271 ; Szigethi, Á., Variazioni sul Triangolo, Acta Históriáé Artium 28 (1982) 295-304. 9 Causa, R., La Pittura del Seicento a Napoli dal Naturalismo al Barocco, Nápoly é. n. 158.
