Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)
Két festmény Battista Dossi köréből
A Régi Képtár másik, Battista Dossi köréhez kapcsolható, az előbbinél mindenképp jelentősebb festménye eddig publikálatlan, új szerzeményű mű (36. kép). 15 Néhai Jankó Dénes és felesége ajándékozta 1978-ban a Szépművészeti Múzeumnak. Az adományozók elmondása szerint a mitológiai témájú kompozíció Donath műkereskedő közvetítésével nyugat-magyarországi kastélyból került sorrendben Meiler Simon, Gombosi György, majd Fenyő György tulajdonába. Az első két tulajdonos neves művészettörténész volt. Valószínűleg Gombosi György, az észak-itáliai reneszánsz festészet kitűnő ismerője hozta a festményt kapcsolatba Girolamo da Carpi nevével. Ez a szóbeli attribúció tehát már elhelyezte a képet az őt megillető környezetbe, a ferrarai festőiskolába, magam ehhez csak annyit teszek hozzá, hogy a Girolamo da Carpira jellemző parmigianinós hangsúlyok hiánya és a Battista Dossi műveivel való szembetűnő rokonság miatt inkább ez utóbbi mester közvetlen hatókörében (akár még műhelyében is) tudom elképzelni e Venus kompozíció létrejöttét. Venus, mellén áttetsző fátyollal, selymesen fénylő fehér drapérián ül. jobb lábal kinyújtva díszes szegélyű párnára támaszkodik. Mintegy a hatalmának alávetett halandókra, kitekint ránk a képből, és pillantásának irányát követve nemcsak az anyja combján lovagló szárnyas Cupido, hanem a lepel redői között megbúvó kutya is felénk fordul. A kép bal felső sarkában barna bőrű szatír bukkan fel, jobboldalt bordó drapéria fokozza a pompát. Nem látszik világosan, miféle állaton lovagol két, néhány gyors ecsetvonással felvázolt figura — Bosch-szerű lényeknek, 10 a szexuális ösztönök jelképezőinek tűnnek. Körülöttük a hátteret sommásan megfestett dúslombú fa és folyóparti dombon magasodó erődítmény alkotja. A fej és a törzs ellentétes irányú fordulata, a póz keresett eleganciája, a simán modellált test határozott tagolása, a szalaggal ékesített frizura és némileg az arctípus is emlékeztet Battista Dossi 1544-ben befejezett Béke allegóriájának (Drezda) nőalakjára. 17 Hogy név szerint ki lehetett a festő, aki ezt a talán valamelyik Ferrara környéki villa dekorációjául szánt Venust festette, azt egyelőre legfeljebb csak találgatni tudjuk. Esetleg azzal a „Jacomo da Faenza"-val, vagyis Battista Bertuccival azonos, aki a húszas évek elejétől a Dossi testvérek műhelyében dolgozott és 1537-ben ott volt a Battista irányításával a Belriguardo villát dekoráló mesterek között. 18 1552 és 1575 között készült kilenc szignált és dokumentált mii ve már az eklektikus manierizmus képviselőjének mutatja a faenzai mestert, de a dokumentumok alapján joggal feltételezi Gibbons, hogy korai műveire a Dossi testvérek lehettek elhatározó hatással. A faenzai képtár Alló Madonnáját (37. kép) Corbara nyomán attribuálja Gibbons Jacopo Bertuccinak. 19 A gyermek Jézus és Cupido típusa, Mária, illetve Venus alakjának megformálása eléggé rokon ahhoz, hogy még az egy kéztől való származás lehetőségét is fontolóra vehessük. Hozzávetőleges biztonsággal most mégis csak annyit állapíthatunk meg, hogy képtárunk új szerzeményű Venusa Battista Dossi közvetlen hatását tükröző munka a 16. század negyedik, vagy legkésőbb ötödik évtizedéből. TÁTRAI VILMOS 15 Ltsz.: 78.3. Olaj, vászon; 127xlß8 cm. Ifl Bosch hatásáról Battista Dossi Álom c. képénél (Drezda): Gibbons, i. m. 223. 17 Vö. Mezzetti, i. m. 79; Gibbons, i. m. 221. lfi Gibbons, F., Jacopo Bertucci of Faenza, The Art Bulletin 50 (1908) 357-02. 19 Corbara, A., Aspetti del tardo maniemmo faentino: Jacopo Bertucci e i due Dossi, Melczzo da Forli 7 (1939) 340; Gibbons, F., The Art Bulletin 1968, 361.
