Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)
Lar-szobor az Antik gyűjteményben
rhytonnal. 40 A rhyton, „tois hérósi monori", a dionyosi kör és a Kabirok attribútuma, 41 a csészével együtt pedig a lakomázó hérósok szokásos képi jele. 42 A szkhéma egyező vonásokat mutat Dionysos egyik — egyelőre kevéssé ismert — ábrázolási módjával. 43 A többi ikonográfiailag releváns 44 attribútum a megszentelő babérkoszorú, 45 az „aequus et favens" ifjú arc 46 és a Compitaliához szorosan kapcsolódó tánc. 47 Ezek, bár jelentéstartományuk külön-külön végtelen, együttesen a dionysosi világba tartozó, kultuszban részesített „halotti szellemet" jelenítenek meg. Az ábrázolásmód így a Larok lényegi vonásait fejezi ki, és — bizonytalan eredetüktől függetlenül — összhangban van az őket értelmező írott forrásokkal. A budapesti Lar balja üres; az öblösre formált tenyér felülete sértetlen, az ujjak között nincs nyoma szegecselésnek: a csészére semmi nem utal. A bor kitöltését jelző, a Larok klasszikus ikonográfiájának nézőpontjából csakis együttesen értelmes attribútumpár egyik eleme tehát alighanem hiányzott; a bor a rhytonból a kinyújtott tenyérre csurogna. A cselekvés ábrázolása iránt, éppúgy, mint a tánc esetében, a szobor készítője közömbös volt. Az első írott forrás „ludentes" ábrázolt Larokról az i. e. 3. sz. második feléből származik (Naevius, 99. tör.). Az első hasonló szkhémájú ábrázolatok az i. e. 2. sz. végétől kezdve maradtak fenn. 48 A Larok ikonikus kultusza Hieronymus koráig követhető. 49 A budapesti szobor típusa i. e. 7—i. sz. 79 között bizonyított. 50 A darab rokonai 40 Nuber, H. U., BRGK 53 (1972) 96-97. 41 Aihénaios XI. 461. b; Buschor, E., Münchner Jahrbuch der Bildenden Kunst 11 (1919) 29. Gyakori, hogy a rbytonok nem köznapi használatra, hanem sírmellékletül készülnek: Hoffmann, H., Tarentine Rhyta, Mainz 1966, 111. A rhyton Dionysosnál: Gasparri, C, LIMG III, Zürich—München 1986, 446, 216. sz.; 482, 709., 710., 712. sz. stb.; Svoronos, J. N., Das Athener Nationalmuseum, Athen 1908, 512-518; Matz, F., Lie. dionysischen Sarkophage II, Berlin 1967, 75. sz., 185, 85. t, (Satyros); 84. sz., 200, 101. t.; 85. sz,. 202, 103. t. (Dionysos) stb.; Blanc, N.— Gury, F., LIMG III, Zürich —München 1986, s. v. Eros/Amor, Cupido, 1032, 644. sz. A Kabiroknál: Hemberg, i. m. (1. 29. j.), 209. « A phialéra: Luschey, H., RE Suppl. VII, 1940, s. v., 1027-1030. A halotti lakomareliefekről: Effenberger, i. h. (1. 39. j.), 130-158. A héros értelmezésére: Eitrem, S., RE VIII. 1, 1912, 1111-1145; uő., RE Suppl. III, 1918, 1130-1132. A Lar görög fordítására: ThLL VII.2.7, Leipzig 1973, s. v.; Wissowa, i. h. (1. 32. j.), 1869, az ott idézett Prudentius-helyet kivéve (adv. Symm. 1.190.). Azúj szövegkiadások ugyanis az „Űrbe" helyett a kézirati hagyománynak megfelelő „őrbe" olvasatot fogadják el, így a szöveg nem vonatkozhatik a Róma-városi compitara. 43 Wissowa, G., Adl 1883, 156-160. 44 A többi attribútum esetében nem sikerült a Larokra vonatkozó különleges jelentést találni. Ugyanez a saru másoknál is előfordul, (pl. Iuppiter, 1. Curtius, L., RM 45, 1930, 1-3. t.; VIII. Antiochos—ilermés, 1. Rodenwaldt, G. et alii, AA 1939, 364-365, 11. k.). A tunica angusticlavia használata sem korlátozódik lovagrendiekre (pl. Mócsy, A., Eirene, 4, 1965, 149, 241. j.; vö. Bieber, M., Entwicklungsgeschichte der griechischen Tracht, Berlin 1967, 40-41). 45 Jelentésváltozataira: Ovidius, Triitia 3.1. 39-46, ill. Alföldi, A., Die zwei Lorbeerbäume des Augustus, Bonn 1973, 2-17; a babér a görög halottkultuszban: Rohde, E., Psyche I, Tübingen 1907, 237, 3. j.; a babér és a Larok: Bulard, M., MonFict 14 (1908) 54-55. 46 Servius, ad Aen. III. 63. (Apuleius, De deo Sccr. 15.). 47 Otto, i. h. (1. 37. j.), 119; Naevius, frg. 99; a „ludentes" értelmezése: Reifferscheid, A., AdI 1863, 121. j. A délosi kompetaliastai Lar-képeinek leghangsúlyozottabb eleme a tánclépés (b 48. j.). 48 A délosi colonia területén talált Larábrázolat okról: Homolle, Th., BGH 8 (1884) 128: Bulard, M., La Religion Domettique dans la Colonie Italienne de Délos, Paris 1926, 2-5. fejezet; Bruneau, Ph., Recherches sur les cultes de Délos, Paris 1970, 589-620. 49 Comm. in Esaiam 16,57, 7-8.: „nullusque fuerit locus qui non idololatriae sordibus inquinatus sit, infantum ut post fores domorum idola ponerent, quos domesticos appellant Lares." 50 L. Hano, i. h. (vö. 15. j.), 2338-2339, 2. sz. ill. Dwyer, i. m. (1. 7. j.). A 41. j.-ben említett pompei Erós-freskó, amelyik közeli rokona ennek a Lar-típusnak, a IV. stílusba tartozik.
