Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)

Echo Lysippea

és festészetben egyaránt.

21 Alighanem közelebb visz a közvetlen mintakép meghatározásához a csoport szobrainak egy olyan plasztikai sajátossága, amely már a paestumi példányok publikálójának feltűnt, és amelyet pontosan jellemzett: „le figure sono viste in un completo tutto tondo, nel senso che qualsiasi sia Fangolo di vista la figura non si scompone, mantiene una sua organicità, rivelando un nuovo ritmo costruttivo. Una tridimensionalità pienamente conseguita."

22 Ha a sorozat szobrain egy ilyen, a terrakottaplasztika szokásos technikájával, vagyis negatív formákból való préseléssel nehezen megvalósítható plasztikai alapelv érvényesül következetesen, ez egyrészt még inkább valószínűvé teszi, hogy a kézzel készítés és a külön mintákból formált részek technikájának rendszeres alkalmazását a mintakép minél pontosabb követése ajánlotta, másrészt szűkíti a kört, amelyben a feltételezhető mintaképet keresni lehet. A háromdimenziós kompozíció fent meghatározott alapelve a görög szobrászat történetéről való mai tudásunk szerint Lysippos nevével kapcsolódik össze. Ha pedig a sorozat darabjainak mintakópét Lysippos művei között keressük, az ábrázolás és a lelőhelyek egyaránt Tarentumban felállított kolosszális Héraklésére utalnak. A szobor, ha nem is legutolsó, de késői, 320 táján készült műve volt a mesternek.

23 Az antik és bizánci források alapján nyomon követhető egész élettörténete. Eredetileg Tarentum Akropolisán (a mai Città Vecchia-ban),

24 fogadalmi ajándékként került felállításra, onnan Q. Eabius Maximus Verrucosus Tarentum bevétele után, i. e. 209-ben Rómába vitte és ott a Capitoliumon helyezte el, részben nyilvánvalóan mint családi kultuszának dokumentumát;

25 325-ben Konstantinápolyra vitték át, s ott a Hippodromban állt 1204-ig, mikor a keresztesek elpusztították.

26 Nikétas és Konstantinos Manassés magát a szobrot is részletesen leírja: eszerint a hérós fonott kosáron ült az oroszlánbőrön, egyik (Manassés szerint a jobb, Nikétas szerint a bal) karját könyökben behajlítva a térdére tette, és a fejét tenyerébe hajtotta, a másik karját és lábát előrenyújtotta; kezében semmiféle fegyvert nem viselt, hatalmas termetű, szélesvállú, izmos alakja mintha a maga sorsát siratta volna. A leírás alapján 1854-ben L. Stephani a Hateriusok síremlékének egy reliefjén, 1902-ben Graeven és Furtwangler egymástól függetlenül a xanteni dóm egy bizánci elefántcsont reliefjén ismerte föl a lysipposi Héraklés ábrázolását. Graeven a szobor további bizánci ábrázolásait is megpróbálta azonosítani, a későbbi kutatás pedig egy sor ábrázolást, elsősorban római kisbronzokat, továbbá vázaképet, stukkó-reliefet, pompeji falfestményeket és egy márványszobrot is összefüggésbe hozott a tarentumi kolosszussal.

27 Olyan nincs köztük, amely a xanteni reliefhez hasonló pontossággal 21 Legutóbb Dörig, 3., Jdl 72 (1957) 36; Sehauenburg, K., Gymnasium 70 (1963) 126; Langlotz, E., in Atti del 10° Convegno (fent 18. j.), 225; Hornbostel, W., Jb. d. Hamburger Kunstsammlungen 19 (1974) 146-147; ezekben a korábbi irodalom is felsorolva. 22 Napoli, i. h. (fent 14. j.) 23 Nikétas Akominatos jelzőinek helyes értelmezéséről (Döriggel szemben) Schauenburg, K., Antike Plastik, Lfg. II., Berlin 1963, 78, 21. j., uo. a keltezés irodalma. Vö. Moreno, P., Lisippo L, Bari 1974, 32-33. 24 A topográfiáról legutóbb Lo Porto, F. G., in Atti del 10° Convegno (fent 18. j.), 358-362. 25 Moreno, P. inL'arí décoratif à Rome (Coll. de l'École Française de Rome, 55), Roma 1981, 181-182. 26 Az írott források: Overbeck, Schriftquellen 1468-1472; Graeven, G., Bonner Jb. 108-109 (1902) 252-255; Dörig i. m. (fent 21. j.), 20-22; Moreno, Lisippo (fent 23. j.), fonti, nos. 37, 52, 62, 122, 123, 130, 143, 144. A kommentárkötet a szövegekhez még nem jelent meg. 27 A legfontosabb munkák: Graeven, i. h. 255-277; Dörig, i. h. (a korábbi irodalommal); Moreno, P., in Atti del 9° Convegno di Studi sulla Magna Grecia, Taranto 1969, Napoli 1971, 140-141; Id., Meddelelser fra Ny Carlsberg Glyptotek 35 (1978) 82-96; Id., in Vart décoratif à Rome (fent 25. j.), 180-185; Floren, J., Boreas 4 (1981) 52-60; Palagia, O., LIMC IV (1988) 773-774, 927-941. sz.

s 507-508. t.