Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)
Johann König egy ismeretlen képe a Szépművészeti Múzeumban
König életéről röviden a következőket tudni: atyja, Arnold König nürnbergi ötvösmester. Műveit a kutatásnak eddig nem sikerült azonosítani. 5 König 1586-ban született Nürnbergben és ugyanott halt meg 1642-ben. Talán Johann Rottenhammernél tanult Augsburgban. 1609-ben Velencében, 1610 és 1613 között Rómában tartózkodott. 1614-ben tért vissza Németországba, Augsburgban nyerte el a mester címet. Augsburgban működött 1614 és 1629 között, amikor feltehetően vallási problémák miatt visszatért a protestáns Nürnbergbe, és ott élt élete végéig. A legfontosabb müvészettörténetileg értékelhető adat az, hogy 1610-ben, még néhány hónappal Elsheimer halála előtt érkezett Rómába, így, ha rövid ideig is, de a nagy mester közvetlen hatósugarába került. Egyik leghűségesebb, ha nem is legkiemelkedőbb követője lett. Kisméretű, rézre festett kabinett-képeket (ún. Kupferblättlein) festett, főként mitológiai vagy bibliai alakokkal benépesített tájképeket. Ezt a műfajt a korabeli leltárok Landschä/iiein-nek nevezték. A rézlemez használatát Karel van Mander szerint a Rómában dolgozó németalföldi mesterek kezdték, őket követték az ott dolgozó német mesterek is, mint Rottenhammer, aki Van Mander szerint Rómába érkezése után kezdett rézre dolgozni. 1 ' A rézlemez használatának eredetéről és kezdeteiről szinte semmit nem tudunk, a 16. század végén már általánosan használták. De éppen Hugo van der Goes bécsi Krisztus siratása képének a Szépművészeti Múzeumban lévő, rézre fejtett másolata bizonyítja, hogy talán már a 16. század közepén (vagy még előbb?) is alkalmazták a Németalföldön ezt az anyagot." König Augsburgban 1622 és 1626 között néhány monumentális feladatot is kapott a városháza dekorálása során. Ezek a figurális kompozíciók lényegesen meghaladták tehetségét és erejét. A kutatás is elsősorban tájképeivel és az Elsheimer követők között betöltött szerepével foglalkozott. Peltzer meg sem említette figurális műveit, Drost pedig így foglalta össze: „überall tritt auch die Unfähigkeit zutage das Organisohe des Körpers zu erfassen". 8 „Oltramontani" társaihoz hasonlóan ő is elsősorban a velencei festészet, azaz Tintoretto és Ve1966; 88—90.; Adam Elsheimer, Werk, künstlerische Herkunft und Nachfolge, Frankfurt a. M. Städelsches Kunstinstitut, 1967, 69—74. sz. és másutt; Augsburger Barock. Holbeinhaus und Rathaus, Augsburg 1968, 129—134. sz. és 269—274. sz.; Deutsche Barockgalerie, Katalog, Augsburg 1970, 119—125.; Adriani, G.,: Deutsche Malerei im 17. Jahrhundert, Köln 1977, 30, 68, 185.; Andrews, K., Adam Elsheimer, Oxford 1977, 154, 161, 166.; Bushart, B., Ein „anderes" Heimbach, in Pantheon 37 (1979) 54—58.; Geissler, H., Zeichnung in Deutschland. Deutsche Zeichner 1540—1640, Staatsgalerie Stuttgart, 1979/80, 268—271; Deutsche Barockgalerie, Katalog der Gemälde (Krämer, G.), Augsburg 1984. 5 Szilágyi András (Iparművészeti Múzeum) szíves közlése. 6 Peltzer, R. A., Hans Rottenhammer, in Jahrbuch der kunsthistorischen Sammlungen des allerhöchsten Kaiserhauses, 33 (1916) 296. 7 Hugo van der Goes után: Krisztus siratása, Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz. 4325. Urbach Zs., Research in Budapest. Research Report on Examinations of Underdrawings of some Early Netherlandish and German panels. In VI e Colloque pour l'étude du dessin sous-jacent dans la peinture, Louvain-la-Neuve, 1985. (1987) A rézlemez használatáról: Graaf, J. A. van der, Development of oil-paint and the use of metal-plates as a support, in Conservation of Paintings and the Graphic Arts. The Lisbon Congress, 1972. Nicolaus, K., DuMonts Handbuch der Gemäldekunde, Köln 1979, 53—57; Reclams Handbuch der künstlerischen Techniken, 1., Stuttgart 1984, 298—300; K. Andrews, i. m. (4. jegyz.) az Elsheimer monográfia függelékében röviden kitér a rézlemez használatára, 169—170. Az anyagot feltehetően a 16. század elején már használták, de csak a második felében vált népszerűvé. 8 Drost, W., i. m. 161.
