Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)
Egy újabb Pietro Faccini rajz
cini velencei tanulmányútjának kérdése. 11 Ugyanis, jóllehet ez utóbbi kompozíció-változat a képtérbe befelé futó lépcső motívumával a bolognai manierizmus (Rómából importált) tipikus kompozíciós sémáinak egyikét követi (közvetlen mintaképe minden bizonnyal Bartolomeo Passarotti (vagy Camillo Procaccini) bolognai, S. Maria Mascarella-beli oltárképe lehetett (96. kép)), 12 a mintakép ilyen mértékű drámai átalakítása aligha képzelhető el Tintoretto Mária bemutatása festményének (Velence, Madonna dell'Orto, 1556) erőteljes, közvetlen hatása nélkül. 13 A festmény ismerete megnyilvánul több alak, illetve alakcsoport, heves gesztusok átvételében, a lépcsőfokok szinte szférikus görbületű rajzában, s mindezekhez csatlakozva, a rajztechnika oldott, színes festőiségében. A két kompozíció-variáns, melyekben tehát Faccini két velencei művész felől talán egy velencei út során érkező inspirációt dolgozott fel, készülése idejét tekintve is valószínűleg közel állt egymáshoz. Néhány jellegzetes motívumot megtalálunk ugyanis mindkét változat valamelyik készítési stádiumában: a kissé előrehajló, gyermekét magához szorító nőalakot például a kompozíció bal előterében a Louvre-beli rajzon és a Zeri gyűjtemény festményén, míg az utóbbi változaton (a budapesti rajzon is) szereplő, egyébként Passarottitól származó köpenyes alak (itt Szent Anna) helyét a metszetben őrzött másik ábrázoláson egy hasonló tartású és nemkevésbé hangsúlyos nőalak, a templom előtt szemlélődő közönség egyik tagja veszi át. A Szépművészeti Múzeum lapjának hátoldalán még egy ábrázolás található, mely melegbarna tónusú krétával, a Faccini által igen kedvelt színárnyalatban készült (101. kép). A rajzmodor dinamikussága, kötetlensége és rendkívüli biztonsága egyértelműen ugyancsak Faccini Tintoretto által inspirált késői stílusára utal — mely mögött természetesen ott húzódnak meg a Carracciiskolában végzett gondos természettanulmányok is. 14 A recto oldaláról átütő ecsetrajz-foltok nemcsak a krétarajz kivételes szépségű részleteinek élvezetét zavarják meg, hanem az ábrázolás tárgyának felismerését is nehezítik. A jelenet leginkább talán úgy értelmezhető, hogy egy fekvő (alvó?) alakot vállonragad egy másik, s jobbját figyelmeztetően felemeli: az angyal, amint megjelenik álmában Szt. Józsefnek, és menekülésre, vagy éppen Izraelbe való visszatérésre szólítja őt fel? (Máté, 2, 13, illetve 19—20.) Ezt az ábrázolást Faccini fennmaradt és ismert művei között egyelőre nem sikerült megtalálnunk; azonban ha feltételezünk egy hajdan több epizódot ábrázoló képsorozatot, elképzelhetőnek tarthatjuk, hogy rajzunk valamiféle összefüggésben állt azzal a kis táblával, mely egykor a Galleria Estense anyagában volt található, s mely az egyiptomi menekülés közben megpihenő vagy Egyiptomban időző Szent Családot 11 Maestri della pittura del Seicento emiliano. Catalogo criticq a cura di F. Arcangeli, M. Calvesi, G. C. Cavalli, A. Emiliani, C. Volpe. Palazzo dell'Archiginnasio, Bologna 1959, 56. 12 Vö. Malvasia, i. m. (fent 7. j.) 68, 20. sor (képpel). A festmény az 1580-as években .készülhetett, a források Passarotti műveként említik; újabban, valószínűleg helyesen, Camillo Procaccininek attribuaiják, vö. Ward Neilson, N., Camillo Procaccini, New York—London 1979, 14, 10. sz; illetve Benati, D. in: Fortunati Pietrantonio, V.: Pittura b:lognese del 500, Bologna 1986, 2, 862. 13 A Mária templomba menetele ábrázolások áttekintését Tiziano festményének ikonográfiái elemzése kapcsán Id. Rosand, D., Painting in Cinquecento Venice: Titian, Veronese, Tintoretto, New Haven— London 1982, 85—144. 14 Szép sorozatuk az Uffizi rajzgyűjteményében; a jellegzetes testtartás, a bonyolult kontraposzt kidolgozását ld. például a 17 443 F ltsz-ú rajzon.
