Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)

Észrevételek Raffaello Santi és Jacopo Tintoretto elrabolt, majd visszakerült képeinek korábbi állapotáról; beszámoló az utóbbi események során keletkezett károk helyreállításáról

sebb gondot nem jelentett. Annál nagyobb kárt okozott a falemez régi vetemedésével és két repedésével, amivel a képvásznat is magával szakította (86—87. kép). A helyreállítás lehetőségét több irányban kerestük, azonban egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a kép lényeges részét károsító faalátét megtartása és szétvált darabjainak egybeépítése, a vetemedés miatt nehezen oldható meg, ugyanakkor a görbülésből adódó feszültségek, síkhelyzetbe való kényszerítés után, újabb repedéseket és vászonszakadásokat okozhatnak. Egyébként is a vászonkép, falemezre való ragasztás által veszített jellegéből. Annak érdekében tehát, hogy a képvásznat dublírozással állíthassuk helyre, a falemezt el kellett távolítani. Ezt a látszólag veszélyesnek tűnő műveletet, viszonylag egyszerű eszközökkel, megfelelő felületbiztosítás után végeztük. A kép tisztítása, a röntgen-felvétel által előrevetített, de rejtett részletszépségek feltárulása révén nem hozott csalódást. A köpenyt motiváló prémgallér, a test és a háttér előzőleg egységes sötét színbe merült. Ez a sötétszínű átfestés, a vászonréteg nélküli, kiegészítő sarkokból indult, áthidalva a színegyeztetés nehézségeit (88. kép). Az arc, a haj és a szakáll részleteit, bár kopottság törte meg, átfestés nem fedte, csak egy megsötétedett lakkréteg, ami a testszínek árnyalatait sárga színnel korrigálta. A háttér átfestésének és az arc sötét lakkrétegének eltávolítása után az előrejelzett sérülések is feltárultak (89. kép), de mindenképpen nagyobb jelentőségű volt az, hogy a festő által létrehozott színárnyalat, tömegformálás és térbeliség ismét megjelent. Szólni kell végül a dublírozás során alkalmazott kiegészítő vászonról, amelynek kiválasztásánál fő szempont volt a szálvastagság, a lánc és vetülékszálak négyzetcentiméterenként megegyező száma. Különösen a szálvastagság egyezésének követelménye volt jelentős, mert különbözőség esetén nem lehetett volna biztosítani a folyamatos képfelszínt. Alapozásánál ügyelni kellett a megfelelő fedettségre, tekintettel az eredeti képfelület jellegzetességére, ami rendkívüli mértékben juttatja érvényre a szövés textúráját és egyenetlenségeit (89. kép). A letisztított, gletteléseitől felszabadított régi vásznat, a fentiek szerint előkészített kiegészítő-vászonnal a megelőző képméret nagyságára alakítottuk (90. kép).

2 Ezt az tette szükségessé, hogy az arc megfelelő nagyságú teret kapjon és a meglévő keretbe illeszkedjen. A helyreállítás befejezését, barna aláfestő színen, beilleszkedő retussal végeztük (91. kép). MÓRÉ MIKLÓS 3 A dublírozás során nagy segítséget nyújtott Lantos László kollégám, aki mindenre kiterjedő figyelemmel a részműveletekben, a régi és az új vászon összeillesztésében kifogástalan eredményt ért el.