Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)
Garofalo egy kevéssé ismert festménye
amely ennek palotájából a 18. század első negyedében Tommaso Ruffo kardinális gyűjteményébe került. 26 Ennek a gyűjteménynek a sorsáról Baruffaldi kiadója lábjegyzetben ennyit közöl: ,,11 Card. Tommaso Ruffo rassegno nel 1738 l'arcivescovato di Ferrara in mano del Pontefice demente XII., e recandosi a Roma seco trasse la propria raccolta, ne d'essa mai piu si parlo." A Krisztus és a házasságtörő asszony Garofalo akadémikusán klasszicizáló, manierista korszakának egyik legjellegzetesebb és legkvalitásosabb műve. 27 Ennél nem több és nem kevesebb, vagyis végleges besorolása az életmű-katalógusba nem módosítja azt a képet, amit a szakirodalom az utóbbi évtizedekben Garofalo művészetéről alkotott. Érvényes marad tehát az a jellemzés, amelyet talán túlzott szigorral, talán túlságosan is a 20. század kritikusának szempontjait érvényesítve, de felülmúlhatatlanul szellemesen és érzékletesen Roberto Longhi adott, aki szerint Grofalo „paganeggiante die provincia, accademico per la pelle, borghese; proprio il tipo del terrazzano schifiltoso che scende dal capitale due volte l'anno, per mutar d'abito e di frasario ... I ritmi di Raffaello prendono in lui qualche cosa di piccolo, di bella scrittura e ne vengon fuori tipi quasi alia Overbeck, alla Schnorr von Carolsfeld; da professore romantico insomnia." 28 És ugyancsak érvényes marad Freedberg pontos, tömör jellemzése is, sőt, az általa a kisformátumú festményekről mondottakhoz aligha találni jobb illusztrációt mint a budapesti Adultérât: ,,His had been a long career, in which he had been much more imitative than inventive: timid in his classical aspects and more meticulous than precious in those that suggest affinity with Maniera. Nevertheless, his ambitious works maintained, almost continuously, a standard of distinguished competence, while in smaller pictures, where the measure of his talents and the scale of his effort could more nearly coincide, he often achieved results of exceptional attractiveness. In those smaller works his meticulousness of mind and hand were not a limitation but an asset, with which he worked on occasion to make a jewel-like effect." 29 TÁTRAI VILMOS Baruffalditól tudjuk (i. m. 321) nel palazzo Trotti in Borgo nuovo, oggi ridotto dalla magnificenza del card. Ruffo ad uso di Seminario . . ." Feltehetőleg ez alkalomból szerezte meg a kardinális gyűjteménye számára az Adultérât is. 26 Vö. Padovani, C, La eritica d'arte e la pittura ferrarese, Rovigo, 1954, 137, említi Ruffo kardinális gyűjteményét és Jacopo Agnelli katalógusából többek közt idézi Garofalo képét is. 27 Itt jegyezzük meg, hogy a Szépművészeti Múzeum őriz még egy Benvenuto Tisinek tulajdonítható festményt (66. kép). Az Áldó Krisztust Hans Joachim Eberhardt attribuálta Garofalónak (szóbeli közlés, 1980 VII. 17.) Ltsz. 864. Olaj, nyárfa 37,3X32,5 cm. Pigler, A., i. m. 1968, 721 („Nach einem zu Beginn des 16. Jhs. tätigen umbrischen Maler. Kopie aus dem 16. Jh."). 28 Longhi, i. m. 77, 79. 29 Freedberg, S. J., Painting in Italy 1500—1600, Penguin Books 1979 3 402.
