Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)
Egy úttörő
hanem az egyéb görög és keleti eredetű darabokkal együtt ajándékul adott vagy kapott, tulajdonosuk társadalmi helyzetét jelző és megszilárdító tárgyak lehettek. 69 A fordulat ezen a ponton következett be. Az ilyen presztizs-darabok rendszeres megjelenése nem szükségképpen hoz gyökeres változást a befogadó kultúra művészeti formáiban. Etruriában azonban az akkulturáció igénye meghatározott történeti okokból olyan mértékűvé lett, hogy megerősödése művészi szempontból teremtő gesztusokhoz vezetett : a kerámiában — pusztán formai szempontból nézve — edényforma és díszítés helyi és görög hagyományainak összeolvadásához egy új művészi szándék megnyilvánulásaként. Ennek az összeolvadásnak számos változata és fokozata volt, 70 visszhangtalan és nagyjövőjű javaslatok, amelyeknek közös vonása az .az igyekezet volt, hogy a kialakuló új kultúra által nekik szegezett igényt a mesterek új művészettel elégítsék ki. Az áttörés efelé nem képzelhető el néhány úttörő egyéniség működése nélkül. A Casale del Fosso-festő közéjük tartozott. A hozzá hasonlóan szoros szálakkal a görög művészethez kötődő festőkkel kapcsolatban — és ilyen később is nem egy akadt az etruszk művészetben — minduntalan felmerül származásuk kérdése: beköltözött görög mesterek voltak-e, vagy azok helyi tanítványai, idegenben járt és tanult etruszk kézművesek vagy az importált vázák helyi utánzói. Ügy tűnik azonban, mindinkább tért hódít az a felfogás, hogy a mesterek többnyire amúgyis rekonstruálhatatlan biológiai életrajzánál mind művészettörténeti, mind tágabb történeti szempontból érdekesebb a művészeti, etnikai származásukénál fontosabb művészeti gyökereik és formálódásuk kérdése. 71 Mesterkezek azonosítása az ilyen érdeklődésű bu Az etruszk kultúrára vonatkozólag alapvető Cristofani, M., II „dono" nell' Etruria antica, PP 30 (1975) 132—152 és L'arte degli Etruschi, Torino 1978, 39—47. Vö. főként Colonna, G., Sí. Etr. 47 (1979) 163—172 és PP 36 (1981) 86—87; Bartoloni, G.— Cataldi Dini, M.—Ampolo, C, Dial, di Arch. n. s. 2 (1980) 136^150; Cristofani, M., Opus 3 (1984) 319—324. Mindezek elsősorban a 8. század végén kialakult társadalmi helyzetet veszik alapul, amelyben az értékes import-tárgyak forgalma jórészt a vezető arisztokrata rétegre korlátozódott. A 8. századi görög helyzetről Coldstream, J. N., in The Greek Renaissance (fent 35. j.), 201—207. — A kultúrák kapcsolatai során történő átalakulásokat sokoldalúan, az ókori kultúrák széles körére kiterjedően tárgyalják az 1981-ben Cortonában tartott kollokvium aktái, Forma di contatto etc. (fent 55. j.). A folyamat modelljét dolgozta ki Wells, P. S., Culture contacts and culture change, Cambridge 1980, a Polányi K. 1944-ben kiadott könyvétől meghatározott kutatás részletes bibliográfiájával a 146—166. lapon. A fentebb tárgyalt jelenséghez a görög és a Hallstatt kultúra kapcsolatának modellje áll közel (8—103). Az importált tárgyak jelentőségéről az importáló társadalomban 76—79 és 92—94; a 93. lapon látható grafikus modell alighanem jobban megfelel a 8. század közepe utáni etruriai helyzetnek, mint Dial, di Arch., i. h. 137, amely már a következő korszakbeli helyzetet mutatja be. 70 Néhány példa a teljesség igénye nélkül: Villanova formák görög" geometrikus díszítéssel (egyfülű bögre: La Rocca, E., Dial, di Arch. 8, 1974—75, 88—96 és ehhez Bartoloni, G., PP 36, 1981, 90—101; bikonikus urna: Canciani, F., Dial, di Arch. 8, 1974—75, 79—85; Delpino — Fugazzola Delpino, Arch. Class, 28, 1976, 1—9; legutóbb Bartoloni, G., in Studi in onore di G. Maetzke, Roma 1984, 103—105 és 104, 7. j. a korábbi irodalom; askos: Canciani, F., in CVA Tarquinia 3, 37); vö. továbbá D'Agostino, B., in La céramique grecque etc. (fent 38. j.) 67 és 52. j. Impasto edények bevonása a görögöt utánzó világos engobe-bal (La Rocoa, E., MEFRA 90, 1978, 501—509). Villanova típusú impasto edények díszítése részben hagyományos, részben új, görög motívumokkal, a bekarcolás helyett a görög kerámiát utánzó festéssel (Bartoloni, G.—Delpino, F., Veio I, Mon. Ant., ser. monografica 1, Roma 1979, 72—73 és 250—251. j. a korábbi irodalommal). 71 Vö. Delpino, F., Arch. Class. 28 (1976) 7 és PP 36 (1981) 103—104.
