Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)

Egy úttörő

ként megjelenő rácsozott (vagy másképp díszített) rombusz,'

10 amely a budapesti edénytartó nőstényszarvasainak is állandó kísérője. Az attikai kerámiában megvannak az előzményei annak is, hogy a madarak nagyobb méretű edények aljának „ablakókkal" áttört lapjait díszítik/'

1 A görög geometrikus vázafestészetben általánosan elterjedt a hátraforduló fejű állatalak motívuma/'

2 Megjelenik annál a mesternél is, akinek kezén az euboiai vázafestészet eklekticizmusa ennek az egész produkciónak a legmagasabb mércéjét meghatározó stílussá vált, a Cesnola-festőnél/

3 Művészetének hatása széltében kimutatható a Mediterráneum nagy részén elterjedt euboiai geometrikus figurális vázafestészetben. A budapesti edénytartó állatalakjai stílusukban és talán ikonográfiái típusukban is ennek visszfényét mutatják,

44 bár nem érik el a mester sajátkezű műveinek színvonalát. Az egyedülálló madarakhoz hasonlóan a hátranéző négylábúak is nem egyszer jelennek meg metopéban már a középső geometrikus kor II. szakaszától kezdve a görög vázákon, olykor függőleges M-soroktól keretezve is/

5 Egészen különleges azonban a legmagasabb szint alatt erősen konvencionális görög geometrikus festészetben az, hogy a nőstényszarvas nem fekve, hanem állva van ábrázolva/

6 A motívum feltűnik korai előázsiai pecsétlőköveken,

47 a görög geometrikus vázákon azonban szinte ismeretlen. A ritka kivételek közé tartozik egy attikai kantharos,

48 egy a Cesnola-festőhöz közelálló, talán tőle származó és így a budapesti edénytartó szempontjából különösen fontos chalkisi töredék 40 Coldstream, GGP 192 és in La céramique grecque etc. (fent 38. j.) 25—26. 41 Például CVA Louvre 16, 44. t., 1. k., 45. t., 2. k.; CVA München 6, 264. t. és ehhez Coldstream, GGP 70—71; Colonna, MEFRA 92 (1980) 593. 6. j. 42 A motívumról Dohan, E. H., Italie Tomb-Groups in the University Museum, Philadelphia 1942, 45; részletesen tárgyalta Amandry, P., JNES 24 (1965) 149—160 és 2—3. kép (a görög geometrikus vázákon előforduló típusok), aki szerint a görög geometrikus vázákra a Közel-Keletről vagy a görög mesterek önálló leleményeként került (156-^158). Benson, J. L., Horse, Bird and Man. The Origins of Greek Painting, Amherst 1970, 58—59 és 150, 92. j., az utóbbi lehetőséget kizárva könvve egész koncepciójának megfelelően mykénéi eredetet tart a legvalószínűbbnek. Vö. Isler, H. P., Ant. Kunst 25 (1982) 174—175 és legutóbb egy mykénéi csésze ábrázolását: F. W. Hamdorf, Münch. Jb. 38 (1987) 227, 3. k. 43 Coldstream, J. N., Bull. Inst. Class. Stud. 18 (1971) 1—15, továbbá in La céramique grecque etc. (fent 38. j.) 27—29 és ASAtene 59 (1981) 241—248. G. Büchner tőle függetlenül szintén felismerte, hogy a festő műhelyét Euboiában kell keresni (Arch. Rep. 1970—71, 67). Vö. azonban Boardman, J„ in Lef kandi I, London 1980, 74—76 (ha euboiai, valószínűleg bevándorolt). A Cesnola-festő new yorki kráterjának ikonográfiájához Kahane, P., Ant. Kunst 16 (1973) 114—138. A lokalizálás kérdését végleg eldöntötte Euboia javára az agyagelemzés; vö. Jones, R. E. — Boardman, J., Greek and Cypriote Pottery, London 1986, 659. 44 Vö. például a new yorki kratér lovait (Arias — Shefton — Hirmer, A History of Greek Vase Painting, London 1962, 24. t.) és különösen az alább még tárgvalandó chalkisi töredéket: Bull. Inst. Class. Stud. 18 (1971) 3, la. kép (innen a fenti 52. kép). 45 Coldstream, GGP 4. t., e. k. 46 A geometrikus vázafestészetben szokásos szkémáról Courbin, i. m. (fent 17 j.) 405—406. 47 JNES 24 (1965) 7 H k. a 161. lap előtt. Dohan, i. m. (fent 42. j.), felveti a lehetőséget, hogy ezek közvetítették a motívumot Itáliába, de valószínűbbnek tartja, hogy a görög vázafestészet adta a mintákat. 48 CVA Copenhague 2, 73. t., 5a. k., a nyak jobb szélén. Vö. Coldstream, GGP 72, 2. j. és 174 (a késő-geometrikus kor I. és II. szakaszának határára keltezve).