Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)

Izisz pap koporsója egy magyarországi gyűjteményben

A koporsóalj talpán : III 2 (9. kép) = A talprész felső, horizontális szegélyét, valamint két, hosszanti oldalát a sárga alapon vörös keretbe foglalt kék kockamintás keretsáv határolja. Fent, a jobb és a bal sarokban egy-egy, a képmező közepe felé néző u>d3t-szem látható. Az oldalsó keretsávokkal párhuzamosan egy-egy, nagyméretű shra-jegy magasodik. A képmező közepén nwb-jegyre állított, perszonifikált dd-oszlop áll ; az oszlop tetején, kosszarvakon napkorongos Atef-tollak és két, napkorongos ureusz-kígyó emelkedik. Az oszlopból két kéz nyúlik ki és egy-egy Jmntt- jel vényt tart, melyeknek kiegészítő írásjegyei a jelvény és a dd-oszlop között szimmetrikusan helyezkednek el. A két kar alatt egyegy jelcsoport: nb-jegy és u;d3t-szem ábrázolása tölti ki a mezőt. A koporsó ábrázolásai, szinte kizárólag, a halotti rituálét és — ezzel összefüggésben — az Ozirisz-kör isteneit örökítették meg. Kiemelt szerepet kapott Izisz, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy az elhunyt és apja Izisz w

c

bpapjaként szolgált, s fő patrónusuknak az istennőt tekintették. A jelenetek Ozirisz szeférájában játszódnak, ahol Izisz mellett Anubisz, a Hórusz-fiúk, Horsziésze, Ptah-Szdkarisz-Ozirisz, s magának Ozirisznak több formája mellett Maat

32 áll távolabb a szorosan vett isten-körtől, jóllehet a halott megítélésében játszott szerepe révén ide is tartozik. Az egyetlen istenség, aki a halott túlvilági újjászületését az Ozirisz-doktrinával ellentétes eszmében garantálja: a sólyomfejű Napisten, Ré-Harakhti. Az Ozirisz-vallás és a napkultusz együttesének szép szimbóluma a koporsóalj egyik jelenete (VI = 17. kép), ahol Ré-Harakhti előtt Izisz libatios cselekményt végez. Mind a tető, mind az alj képein két, gyakorta visszatérő szimbólum: az Jmjwt-jel vény és az iud3t-szem kapott hangsúlyt. Az i/;d_3t-ábrázolások úgy borítják be a tetőt és az oldalakat, mintha a múmiára helyezett amulettek lennének, s a szem védő szerepe különösen a balzsamozási jelenetben (IV 4 = 13. kép) kiemelkedő. Az Jmju?£-jelvény hasonló gyakorisággal tűnik fel, s nem csupán, mint a jelenetek kiegészítője, hanem az adoráló jelenetek szereplőjeként is (I D 1, E 1, D 4, E 4, D 6, E 6), ami a halott regenerálódását biztosítja.

33 Az elhunyt iu

c

b-pap, Hori ugyancsak gyakori szereplője a jeleneteknek; felemelt karokkal adorál az Ozirisz-kör istenei előtt. Alakját gyakorlott rajztudással, finom, vörös kontúrvonalakkal ábrázolta a festő, helyenként fekete vonallal erősítve (a fejen és a karoknál) a fontosabb részleteket. Egynémely képen Amarna-reminiszcenciaként ábrázolták a köldököt (V 2, 4 = 18. és 20. kép), s ugyancsak arra az időre emlékeztet Hori borotvált fejének ovális formája is, mely különösen a koporsóalj jobb (IV) képsoraiban tűnik szembe. Hori Izisz és Horsziésze tu

c

b-papja volt,

34 atyja Pajfjrj Izisz u>

c

b-papjaként szolgált.

35 A tulajdonos és apja neve ebben a genealógiai összefüggésben nem szerepel a közölt nevek között. E fontos támpont nélkül is meghatározható azonban a koporsó készítésének ideje: a XX. dinasztia korára. Kormeghatározó értékű magának a koporsónak a kivitele;

36 a plasztikusan megformált karok, a 32 A koporsóalj fejrészén: II 1 = 5. k. 33 Jmjwt: LÄ I, 149.; összefoglalóan: Köhler, U., Das Imiut. Untersuchungen zur Darstellung und Bedeutung eines mit Anubis verbundenen religiösen Symbols. Göttinger Orientforsohungen, Ägypten Bd. 4. Wiesbaden 1975. 34 Ranke, H., PN 251. 35 Ranke, H., PN 127 = p3.f-rw (?). — p3jj.f-jrj neve nem szerepel. 36 LÄ V, 434 skk; Hayes, W. C., The Scepter of Egypt. Part II. Cambridge (Mass.) 1959. 414—420, 422.