Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 66-67. (Budapest, 1986)
A spanyol gyűjtemény középkori új szerzeményeiről
tett, néhány analógia megfigyelhető a budapesti Metterciával is. A madridi kis oltáron, a Madonna feje körül a glóriában ugyanúgy megtalálhatók a poncolt, körkörös formák, mint a Mettercián, valamint az indadísz is hasonló az arany háttérben. Feltűnik a cinóber vörös kis felületen való alkalmazása is. Hasonló továbbá a hajak, haj díszek, az angyalok ruháinak megfestése! A párizsi Perriollat gyűjteményből közölt Trónoló Madonna trónusának alsó része, a madridi oltárkán láthatóhoz, valamint a Mettercia trónusának megfelelő része szintén hasonlítanak egymásra, akárcsak a Perriollat gyűjteménybeli képen, Mária koronája, valamint a kert ábrázolása is jelzik a művek azonos mestertől, vagy közös műhelyből való származását. 30 Camón Aznar feltételezi, hogy Cardona mester azonos Pedro Vall személyével, bár ezt nem fejti ki részletesebben. 31 Gudiol találóan állapítja meg Cardona mesterről, hogy alakjai megfelelnek a népi ikonográfia elképzeléseinek, s képein azonos módon — amint az analógiák is jelzik — számtalanszor ismétli őket, életművének kronológiája ezért nehezen képzelhető el. 32 A Mettercia, Cardona mester jelenlegi ismereteink szerint kevés, ilyen jellegű oltárképe között kiemelkedő helyet foglal el. Méretei, s kompozíciója alapján, egy jelentős Szent Anna oltár középképe lehetett, amely a Serraktól tanultakat összegzi. A mű szerzőségét végleges restaurálása után lehetne egyértelműen eldönteni, mert bár a legtöbb analógia a Serra körbe tartozó Cardona mesterre utal, minősége elsősorban a kisded Jézus életteli, bravúros ábrázolása alapján feltételezem, hogy életművében egy későbbi állomást képvisel. Datálását 1400 körűire teszem, nem kizárt, hogy a mű magához a Serra családhoz kapcsolható. Jelenleg az oltárkép állapotát ismerve, helyesebb, ha Postra támaszkodva, azt továbbra is a Cardona mester életművéhez tartozónak tekintjük, hangsúlyozva, hogy a mester iskolázottságát, művészi mintaképeit tekintve legszorosabban a Serra családhoz kötődött, s általuk itáliai, főleg sienai példákat követett. A második új szerzemény egy Szent Sebestyén mártíromságát ábrázoló retablo. 33 A mű XX. század eleji őrzési helyéről, gróf Andrássy Gyula gyűjteményéről az ún. „Andrássy oltár" néven vált ismertté (39. kép). A polyptichont csavart féloszlopok három képmezőre tagolják, az oszlopokat karélyos gótikus ívek kötik össze. A retabló középső képén Szent Sebestyén mártíromsága látható. A fához kötözött, mezítelen, dereka körül fehér ágyékkendőt viselő szent egész testébe nyilak fúródnak, sebeiből vér csorog. Lépő állásban lábát is átfúrják a martalócok nyilai. Ágyékkendőjében kékeszöld csíkok láthatók. A szent arany glóriával övezett, szőke feje kissé jobbra fordulva, egy lombos fa koronája előtt jelenik meg. A lombok között fehér virágok és apró gyümölcsök láthatók. A bal oldali hóhér sötétzöld ruhát visel, amelynek alsó szegélyét élénk vörös paszpól díszíti. Jobb csípőjén tegeze nyílvesszőkkel, jobbjában nyílvessző, baljában íj ja. Barna szemű, vörös sipkában, jobbra kétharmad profilban a szent felé fordulva látható, csupán bal lába ábrázolt egészben. Halványkék harisnyát, vörös rövid csizmát visel, amelynek visszahajtott bélése sárga. A jobb oldali martalóc bal profilban látható, barna szemű és hajú, mindketten szőkésbarna szakállt viselnek. A jobb oldali fején barna kalap, amelyen 30 Post, Ch. R., i.m. (fent j.7), VI/II. 514, 220 k. 31 Camón Aznar, J., i.m . (fent j.10), 210. 32 Gudiol Ricart, J., i. m. (fent j.19), 80. 33 Ltsz. 84.9, nyárfa, tempera és olaj, 159X125,5 cm keretével együtt.
