Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 66-67. (Budapest, 1986)
A Németalföld és határvidékeinek szobrászatához
nost ábrázolják. A diófából faragott 1330—1340-re datált, egykor párizsi gyűjteményben szereplő szobrok azonos művészeti körből valók, mint a budapesti Mária. Különösen Evengelista Szent János hosszúkás arcformája, egymástól messzefekvő szemei, az orr faragásmódja, a keserű kifejezést mutató száj vonal s az áll határozottsága rokon a mi szobrunkéval. 12 Ismerve a Maas-vidéki szobrászat és mesterek erős hatását Párizsra és a francia szobrászatra felvetődhet a kérdés, hogy az egykori párizsi gyűjteményben lévő szobrok nem valamely francia területen dolgozó Maas-vidéki mester munkái-e. Jean Pépin de Huy és Jean de Liège munkásságát kiváló tanulmányokban elemezték. 13 E kiemelkedő jelentőségű mesterek műhellyel dolgoztak. Ezek hatása térben és időben kisugározhatott. Ezért szabadjon utalnunk arra, hogy a márvány síremlék plasztika — melynek e kiváló mesterek művelői voltak — mily nagy hatással lehetett a szobrászat más anyagból készült és más témájú alkotásaira is. Pépin de Huy X. Lajos síremlékén olyan megoldása születik meg a köpenyredőzet faragásának, mely mintaképpé válhatott, s a budapesti Fájdalmas Mária nemes eleganciájában is megjelenik (vö. 17. és 18. kép). 14 De emlékeztetnünk kell arra a finom anyagszerűségre is, melyet Gerhard Schmidt a X. Lajos síremlék drapéria ábrázolásával kapcsolatban említ. 15 Ez párhuzamba hozható múzeumunk kiemelkedő darabjával. A könyöknél felhúzott ruhának leomló redőzetét oly könnyedén faragja meg diófából szobrunk mestere, mint ahogy az említett, Saint Denis-ben lévő síremléken szerepel ez a részlet. A budapesti szobor drapéria ábrázolásának kvalitásaira már a budapesti katalógus előszavában is felhívtuk a figyelmet. A Maas-vidékre utaló sajátosságnak tartottuk a jobb lábnak a ruharedőzeten áttetsző hajlását s a drapéria ábrázolásnak azt a módját, hogy koncentrikus, ovális kompozíciót képző redők teszik ritmikussá a szobor felületét. 16 A Fájdalmas Máriát — a budapesti katalógus előszavában — annak a magasszínvonalú szobrászatnak képviselőjeként jellemeztük, melynek kiemelkedő példája a La Gleize-i Mária, a Maas-vidéki Márványmadonnák mesterének alkotásai, a kölni katedrálisban lévő Walram von Jülich síremlék és az északfrancia művészeti körben Pépin de Huy művei. Ebből a körből az utóbbi kiemelkedő mester darpériaábrázolása — ha közvetve is — hatással volt a budapesti szobor mesterére. A 14- századi Maas-vidéki munkákat tanulmányozva valószínűnek látszik, hogy szobrunk mestere a fa megfaragásánál a márványszobrászat nagy példáit követte, mint ahogy azt követte a szobrunkkal összevetni érdemes csoport mestere is. Ez az alkotás Keresztrefeszítés dombormű egyik csoportja, mely a kereszt alatt összeroskadó Máriát ábrázolja és a normandiai Louviers templomá12 Sammlung Dr. Richard Oertel, Skulpturen und Gemälde, Neumeister, München 1979, Auktion 191. 41-^15. 13 Schmidt, G., Drei Pariser Marmorbildhauer des 14. Jahrhunderts, in Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte, XXIV (1971); Schmidt, G., Beiträge zu Stil und Oeuvre des Jean de Liège, in Metropolitan Museum Journal, 1971 Volume 4. 14 Schmidt, G., Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte XXIV (1971) 198., és 204. kép. 15 Schmidt, G., i. m. 167. 10 Rhein und Maas, 368.
