Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 66-67. (Budapest, 1986)
A Németalföld és határvidékeinek szobrászatához
gásban. Ez a lágy stílus hátoldal kompozícióinak egyik forrása (14. kép). Szobrunk szemközti nézetben az Evangélista Szent Jánost ábrázoló apostol alak ruharedőzete és az egyik szakállas, baljában csukott könyvet tartó apostol figurájának formaalakításához 5 áll viszonylag a legközelebb (15. kép). Egyenes, nyugodt testtartása, a bal lábra nehezedő, határozott állása is ezekkel rokon. A ruha alján levő, egyirányú esést mutató redőzet gondos kidolgozása is hasonló. A budapesti Madonnát az 1330—1340-es évek kölni szobrászata szép és jellegzetes példájának tartjuk későbbi kiegészítése ellenére is. E korszakból való a Berlini Állami Múzeumok kölni Ülő Madonnája is, 6 mely szintén diófából való, s melyet ugyanúgy a testhez simuló drapéria finoman faragott ráncai teszik különösen széppé. A jobb kart fedő drapéria faragásának módja, szinte teljesen megegyezik szobrunkéval. A testhez simuló, finoman ráncolt drapéria és a gazdagon leomló oldalredők ellentéte hasonló mindkét alkotáson. A budapesti álló szobrot a nyúlánk alakfelépítés, keskeny vállak s a ruharedőzet kalligrafikus faragásmódja jellemzi. A Maas-vidéki szobrászat fejlődése ez időben a kölni szobrászatéval a kölcsönhatások révén erősen összefonódott. Bár szobrunkat kölni alkotásnak tartjuk, utalnunk kell arra, hogy a ruha drapériájának esése a Leuven-i Szent Gertrud apátságban látható (egykor a Huy-i Notre Dame-ban) Madonnáéval mutat rokonságot (12. kép). 7 Robert Didier veti össze egyik — a Maas-vidéki szobrászattal kapcsolatos alapvető tanulmányában — az 1330-as évek „manierizmusát" a Maas-vidéki és kölni művészetben. 8 A kölni szobrászatban az alakfelépítés és a felületkezelés kvalitásaira hívja fel a figyelmet A La Gleize-i Notre Dame Máriája (1330) a Maas-vidéki úgynevezett manierista időszaknak, mely 1320 és 1360 közé tehető, egyik legkiemelkedőbb alkotása. 9 Ennek a manierista korszaknak a végéről való s már a 14. század második felére datálható inkább, az a Kálvária csoportból fennmaradt, diófából készült Fájdalmas Mária szobor (17. kép), mely a budapesti és berlini kiállításon egyaránt megérdemelten kiemelt helyet kapott. Az alkotás a Régi Szoborosztály katalógusában alsórajnai-flamand munkaként szerepelt 10 s a budapesti, illetve berlini kiállításnak katalógusában utaltunk először a szobor rokonságára a Maas-vidéki szobrászat alkotásaival11 A figyelemreméltó mű alaposabb elemzést érdemel, mint amire lehetőségünk volt a katalógusban. Szobrunkkal kapcsolatban két, valamivel korábbi Maas-vidéki munkát kívánunk megemlíteni, melyek szintén Kálvária csoporthoz tartoztak, Máriát és Evangélista Szent Já5 A fényképen a talapzaton a 3941 számot magánviselő figura. 6 A szobor ltsz. 8582, magassága talapzat nélkül 98,5 cm. 7 R. Didier volt szíves nekem ennek fényképét, más — a tanulmányomban felhasznált fényképekkel együtt — elküldeni, akinek számos szíves segítségéért szeretnék itt is köszönetet mondani, ö közölte velem levélben, hogy a szobor milyen megrongálódott állapotban van, és hogy a Mária-fej kiegészítés. Egyéb kiegészítések is vannak rajta. A műtárgyat ő is publikálta: Skulpturen des Maasgebiets aus den Jahren 1330—1360, in Westfalen 55 (1977) 1—2. 8 Didier, R., La sculpture gothique, in La Wallonie le Pays et les Hommes, Lettres — Arts — Culture, 1, Des Origines à la Fin du XV e siècle, Bruxelles, é.n. 323. 9 Devigne, M., La Sculpture Mosane du Xl/e au XVJe Siècle, Paris — Bruxelles 1932, Pl. XIX. 88. 10 Balogh, J., Katalog der ausländischen Bildwerke des Museums der Bildenden Künste in Budapest, IV—XVIII. Jahrhundert, Budapest 1975, I. 302. szám, 365. kép. 11 Németalföldi szobrászat, Budapest 1984, 4. sz.; Aus der Blütezeit niederländischer Plastik der Spätgotik, Berlin 1985.
