Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 66-67. (Budapest, 1986)

Egy császárkori arcos edény

vesség formakincsét a rómaival ötvözte. (Kérdés, hogy az edény említett lehetséges Rajna-vidéki kapcsolódásait további adatok megerősítik-e majd. Mindenesetre tény, hogy Brigetióban az 1—2. sz. fordulóján DNy-pannoniai és germániai kapcsolatok egyaránt kimutathatók). Az edény kora az arc megmintázása alapján nem állapítható meg — a különböző technikákat ugyanis egyidejűleg használták.

28 Az edény forma szerinti rokonai közül a Hofheim-87 típus legközelebbi változata az i. sz. 1. sz. első felére keltezett.

29 A szlovéniai darabok az i. sz. 1. sz. második felétől a 2. sz. első negyedéig terjedő időszakból valók.

30 A neviodunumi edényhez hasonló példányok ugyanerre a korra keltezhetők.

31 Ennek megfelelően a budapesti edényt a koracsászárkorban, a legvalószínűbben az i. sz. 1. sz. utolsó és a 2. sz. első harmada között készítették. A császárkori arcos edényeket valamely vidék jellemző formáiban,

32 nem szabványosított sorozatokban és különféle méretekben állították elő.

33 E formai változatosságukból következően nem egy bizonyos árucikk utánzatai voltak. Keletkezésük magyarázatának az összes példányt egyedül összekötő közös mozzanatban, azaz arc és edény összekapcsolódásában kell gyökereznie, ezeknek együttese hordozhatott — olykor talán vidékenként is eltérő

34 — mondanivalót. Azaz (amint ezt már többen fölvetették) az arcos edények, mint kerámiatípus, jellemzően a szakrális szférába tartoznak.

35 Ez a tény az arcos edények egyik legfőbb jellegzetessége;

36 ritka, bár nem egyedi jelenség abban a kulturális közegben, amelyben éppen nem az volt magától értődő, hogy az edény formája által is különbség tétessék közönséges és szakrális rendeltetés között; amelyben ugyanaz a fazékforma főzőedényként és urnaként egyaránt megfelelt. 28 Ld. Gose, i. m. (fent 9.j.) és Schumacher, i. h. (fent lO.j.) keltezett darabjait. 29 Filtzinger, i. m. (fent 22.j.) 3—4, 50—53. (az alaptípus darabjait az 1—2. sz.-ban folyamatosan készítették). 30 Ld. a 21 .j.-t. A Sempeteri darabokat Claudius, Domitianus és Traianus érmeivel találták együtt, az emonai edényt pedig egy Loeschke X típusú COMUNI-bélyegzőjű mécsessel (ennek keltező értékéről ld. Cahn—Klaiber, E-M., Die antiken Tonlampen des Archaeologischen Instituts der Universität Tübingen, Tübinger Studien 2, Tübingen 1977. 98. és Zaccaria Ruggiu, A., Le lucerne fittili del Museo Civico di Treviso, Collezioni e Musei Archeologici del Veneto 13, Roma 1980. 86—87. 31 Ld. pi. Petru, i. m. (fent 14.

j.) 93—94.o,80.t,17.á, ez a csupor egy Drag. 17. tányérral, egy ATIME bélyegzőjű mécsessel (ehhez ld. az előző jegyzetben megadottakat) és egy vékonyfalú pohárral (ehhez pedig ld. Plesnicar—Gec, L., Materijali 7 (1970) 123— 124, és u. ő, i.m. (fent 21.j.) 22.o,80—81.].). Hasonló darabok a portorecanati temető anyagából Domitianus-korinak bizonyultak: Meroando, i.h. (fent 22. j.) 420. 32 A germániai arcos edényformák összefoglalása: Stuart, P., Gewon Aerdewerk uit de romeinse Legerplaats en de bijbehorende Grafvelden te Nijmegen, Leiden 1962. 76; A DK-pannoniaiak tipológiájához: Brukner, i.m. (fent 14.j.) 35—36. 33 Ld. elsősorban Braithwaite, i. h. (fent 7.j.) 105—121. csoportjait a britanniai arcos edényekről. 34 Braithwaite, i.h. (fent 7.j.) 124: az arcos edényeket Germaniában főleg urnaként, Britanniában pedig fogadalmi ajándékként használták. 35 Ugyanerre utal felhasználásuk sokfélesége is: elsősorban urnaként, síremlékként és fogadalmi ajándékként találhatók. 36 Többen megkísérelték, hogy az arcos edények rendeltetését szűkebb érvényűre korlátozzak (a lelőkörülmények valamelyikét véve alapul) : pl. Toynbee, J. M. C, Art in Britain under the Romans, Oxford 1964. 405; Renard, i.h. (fent 8.j.); Green, i. h. (fent 5.j.) 177. (később ő is általános jelentésűnek tartja őket: OJA 3, 1984, 241— 242.); Schumacher, i.h. (fent 10.j.) 346. A fentiek azonban bizonyítják, hogy nem egyetlen funkcióhoz kötött tárgytípusról van szó.