Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 66-67. (Budapest, 1986)
Egy császárkori arcos edény
Formája szerint a budapesti edény két, egyaránt La Téne-eredetű, 20 de egymástól elkülönült csoporttal is rokonságba hozható. Hasonlósága a DNy-Pannoniában elterjedt típus darabjaival a legszembetűnőbb, nagy valószínűséggel (a csoportra jellemző bekarcolt mintázat elmaradása ill. az arcdíszítés tanúsága alapján) ezek erősen romanizált változatának tekinthető. 21 Alakja révén azonban a császárkori kerámia másik, főleg a limes mentén használt típusához is kapcsolható. 22 Bár az ide tartozó fazekak zöménél a test szív-, a nyak pedig görbült tölcsér alakú, van olyan fajta is, amelyik gömbölyded, illetve szűkülő nyakú. 23 A formai hasonlóság tehát önmagában nem elegendő a készítés helyének egyértelmű meghatározásához. Az edényre mintázott arc jellegzetességei a csővel kiszaggatott, utána középen éles szerszámmal bevágott szem és száj, valamint az edény felületéből kiemelkedő szemöldök. E jellemzők együttesen 24 csupán egyetlen további edényen fordulnak elő, egy a DNy-pannoniai Neviodunumban (Drnovo) talált csupron (11. kép). 25 Hasonlóságuk olyan fokú, 20 hogy alighanem ugyanazon mester munkáinak bizonyulnak majd, bár az edényformák nem azonosak, és a méretek is különbözőek. Ismeretes, hogy az arcos edények egyes csoportjai szinte kivétel nélkül nagyon kis területen voltak elterjedve. 27 Az eddigiek eredőjeként tehát az a legvalószínűbb, hogy a budapesti edény DNy-pannoniai (esetleg Brigetióba áttelepült?) fazekas műve, aki a Dráva-Száva közi praerómai helyi edénymű20 Bonis, i.m. (fent 18.j.), Diss. Pann. II. 20.) 10; Schönberger, H.— Simon, H. G., Römerlager Rödgen, Berlin 1976. 102.o,619.j. 21 E típus néhány változata: Poetovióból — Bonis, i.m. (fent 20.j.) 3.t,3—4.á, 17.t, 2.á; Sempeterből — Koláek, V., Vzhodni del anticne nekropole v Sempetru, Katalogi in Monografije 14, Ljubljana 1976. 7.t,18.á; 8.t,50.á; ll.t,2.á; Neviodunumból — Bónis, i. m. (fent 20.j.) 65.o,l.t,12.á. Közös jellemzőjük a befelé szűkülő hornyolt nyak, ugyanakkor nyúlánkabbak a budapesti edénynél és általában a peremük sem annyira vastag (bár erre is van példa: Koláek, i. m. 10.t,18.á.). E forma díszítetlen felületű, romanizáltabb darabja Emonából: Plesnicar—Gec, i.m. (fent 14.j.) 30.t,l.á. E kerámiatípus elemzésére ld. u. ő, Keramika emonskih nekropol, Ljubljana 1977. 79—82. és Brukner, O., Materijali 8 (1970) 52. A Dráva—Száva közének K-i felében és Noricumban ugyanennek az alapformának más változatai voltak elterjedve: pl. Brukner, i.m. (fent 14.j.) Il.t, l,6.á; 122.t; illetve Schörgendorfer, A., Die römerzeitliche Keramik der Ostalpenländer, Brünn-iMünchen—Wien 1942. 33— 34.o, 302—307. sz. 22 A Hofheim-87 alaptípusról összefoglalóan: Filtzinger, Ph., Die römische Keramik aus dem Militärbereich von Novaesium, Novaesium 5, Berlin 1972. 3—4. A forma itáliai csuproknál is megtalálható: Mereando, L., NotScav 28 (1974) 249.o,63. sír, 3. sz, 283.0,115. sír, 4. sz. 23 Ilyen pl. az alaptípus 3. sz. változata Novaesiumban: Filtzinger, i.m. 53.o,58.t, 8—9. á; egyedi előfordulása pl. Schönberger—Simon, i. m. (fent 20.j.) 101, 141.0,615. sz. 24 A szem hasonló kidolgozására: Plesnicar—Gec, i.m. (fent 14.j., Severno.. .) 206.t,2.á; Gose, i.m. (fent 9.j.) 52.t,527. sz; Schoppa, i.m. (fent 9.j.) 12.t,l—2, 4—5.á. Magas szemöldök pl. Schumacher, i. h. (fent 10.j.) 59.t,1080.sz; Vágó, i. h. (fent 14.j.) 51.t,2.k. A többi példány zömét barbotin-technikával, formából vagy szabadon, ritkábban pedig bevágással [pl. Groller, M. v., RLiö 9 (1908) 38.o,15.á.] mintázták meg. 25 Petru, S.—Petru, P., Neviodunum, Ljubljana 1978. 74.o,37.t,10.á. Az edény magassága 9,5 cm, ileltári száma R 966. Szórványlelet. 26 Mindkét edényre először a horgas orrot illesztették rá. Ehhez simították a szemöldököket, majd a szemgolyókat, végül ezek fölött kijavították a szemöldök egyenetlenségeit. Hasonló a szemöldök szélének eldolgozása és az áll megmintázása is. A fülek viszont különböznek egymástól és eltérő a szájak vastagsága is. 27 Sohumacher, i.h. (fent lO.j.) 345—346; Braithwaite, i.h. (fent 7.j.) 105—121, 127. D. Perring (i. h. — fent 11.j. — 255.) említ ugyan példákat a Colchester-csoport távolabbi britanniai elterjedésére is, ezzel szemben azonban ld. Braithwaite, i. h. 105, aki csupán egyetlen esetet tart érvényesnek.
