Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 66-67. (Budapest, 1986)
Egy császárkori arcos edény
vagy fejjel díszített császárkori agyagedények sokféleségét. 6 Az általános vélemény szerint ez a típus Germaniában tűnik fel először az i. sz. 1. sz. második negyedében, a római hadsereg révén terjed szét — bár e terjedés mikéntje tisztázatlan 7 — és az egész császárkor folyamán használatos. 8 Valószínű azonban, hogy a germániai csoport létrejöttének leglényegesebb előzményét az azonos technikával megmintázott és — részben — rokon formájú itáliai csuprok jelentik, amelyek készítése több évszázadra nyúlik vissza. 9 A germániai 10 és a britanniai 11 változatok jól ismertek, egymással való összefüggésük bizonyított, 12 az 8 Néhány további változat, csupán a magyarországi leletanyagból: Bonis, B. É., in Lengyel, A.—Radan, G. T. B. (szerk.), The Archaeology of Roman Pannónia, Kentucky—Budapest 1980. 377. o, 67. á, 1. és 13. sz. (nőalakot ábrázoló plasztikus edény és „párkakorsó") ; Szőnyi, T. E., Arrabona 18 (1976) 23—24. o, 11. k. (női fej alakú korsó). A körülhatárolás nehézségeit jól mutatja az ugyanitt közölt (18.o,7.k; 29.) arcos váza, amelyiken a most vizsgáltakhoz hasonló arc kancsót díszít; Bonis, B. É., FolArch 12 (1960) 95.0,10. sír, 1. sz, 26. á. (fejdíszes női fej alakú korsó); Szilágyi, J., Aquincum, Budapest 1956. 8. t. (groteszk fej alakú váza); Kuzsinszky, B., BudRég 13 (1932) 325— 326 (fej alakú tégelyek öntőmintái). 7 V. Swann azt föltételezi, hogy a hadseregben fazekas-mintakönyveket rendszeresítettek, és ezzel magyarázza az alaptípus változatait (in Anderson, A. C.— Anderson, A. S., Pottery Research in Britain and North West Europe, B. A. R. 123 (1981) 129. — idézi: Braithwaite, G., Britannia 15 (1984) 103.o,10—11.j. Hasonló jelenség egy másik edénycsoport esetében: Greene, K., in Dore, J.—-Green, K, Roman Pottery Studies in Britain and Beyond, B. A. R. Suppl. 30 (1977) 113—127. 8 Az arcos edényekről szóló legjobb összefoglalás: Braithwaite, i. h. (fent 7. j.) 99—131, főleg 100—103, és 123--128. Egy azóta közzétett É-galliai darab: Varoqueaux, C, Gallia 42 (1984) 401—402.o,16.k; v. ö. még Green, i. h. (fent 5. j.) 174—175. Feltételezések az edénytípus eredetéről: Braithwaite, i. h. 100; Renard, M., Latomus 14 (1955) 221.04.]. 9 Ugyanezt az álláspontot képviseli az arcos edényekről a tudományos emlékezet szerint legkorábban írott tanulmány: Undset, I., Zeitschrift für Ethnologie 22 (1890) 109—145, főleg 139—141. (Ld. még Braithwaite, i. h. 100, aki elválasztja egymástól a fazekakat és a csuprokat. Azonban mind Itáliában, mind a Rajna-vidéken mindkét edényfajta esetében jellemző pl., hogy a szemöldököt lapított, rovátkolt tetejű agyaghurkából készítik; hogy a kerek mintával kiszaggatott szemgolyó középütt üreges; s hogy a száj körvonalait is agyaghurkákkal rajzolják meg. Ld. pl. Carandini, A., in L'instrumentum domesticum di Ercolano e Pompei nella prima età imperiale, Quaderni di cultura matériáié 1, Roma 1977. 9.t,9,14,15jk; illetve pl. Förster, H. P., BJ 176 (1976) 416.0,20. k; Schoppa, H., Die Funde aus dem Vicus des Steinkastells Hofheim, Maintaunuskreis, Wiesbaden 1961. 12.t,3.k; Heukemes, B., Römische Keramik aus Heidelberg, Bonn 1964. 43.t,l.á. — Másrészt az arcos edények tanulmányozásának egyik leggyümölcsözőbb szempontja lehet majd az a rokonság, ami a korai Rajnavidéki csuprok és az itáliai „vékony falú" kerámia arcos illetve arc nélküli poharai között mutatkozik. Pl. Gose, E., Gefässtypen der römischen Keramik im Rheinland, Köln— Bonn 1975 2 . 44,o,522.sz; Fremersdorf, F., Die Denkmäler des römischen Köln, Berlin 1928. 83. t. stb. illetve főleg Marabini Moevs, M. T., The Roman Thin Walled Pottery from Cosa, M. A. A. R. 32 (1973), elsősorban 64—66. Végül pedig éppen a budapesti edény sejteti, hogy ugyanaz a fazekas csuprot és fazekat is készíthetett arcdíszítéssel — ld. alább). 10 Máig alapvető Schumacher, K., in Die Altertümer unserer heidnischen Vorzeit 5 (1903) 342—347. Ld. még a 9.j.-ben idézetteket (a Schoppa i.m. 12.t,4. ábráján látható arcra nem tetovált halak, hanem két phallos van bevésve). 11 A G. Braithwaite által idézetteken (i. h. fent 7.j.) kívül ld. még Perring, D., in Munby, J.—Henig, M. (szerk.), Roman Life and Art in Britain, B. A. R. 41 (1977) 255— 261; és Green, M. J., OJA 3 (1984) 239—242. 12 Braithwaite, i.h. (fent 7.j.) 100, 127. D. Perring (i.h. 255.) említ egy közöletlen Usk-i darabot, ami a Hofheim-33 típusúak utánzata lenne.
