Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 66-67. (Budapest, 1986)
Egy császárkori arcos edény
EGY CSÁSZÁRKORI ARCOS EDÉNY A darab (7—8. kép) Lázár Jenő mérnöknek, a magyarországi vaskor kitűnő ismerőjének 1 hagyatékából került a múzeum Antik Gyűjteményébe. 2 Szemcsés és egyenetlenül (hol sárgás-, hol szürkésbarnára) égett agyagból készült; fala gömbölydeden ível a keskeny, alacsony talptól az enyhén szűkülő nyakig, ami a kifelé vastagodó perem alatti üres harmadból és négy barázdával díszített részből áll. A kézzel kidolgozott arcot szegélyező és az edény felületéből milliméternyire kiemelkedő vonalnak (ami a száj közepének magasságáig ért :! ) csupán alul maradtak meg darabjai. A szemet és a szájat félbevágott göbök jelzik, a horgas orrot, a rovátkolt tetejű magas szemöldököt és az enyhén kidudorodó állcsúcsot (ma csupán töredéke látható) korongolás után tették fel. Eredetileg a füleket is megmintázták, ezek darabjai azonban elvesztek/' Lelőhelyeként Brigetio (ószőny) van megnevezve, lelőkörülményei ismeretlenek. Az ábrázolt alak neme nincs jelölve. 5 Hasonló arcos edényeket a római birodalom nyugati feléből: Britanniából, a Rajna- és a (tág értelemben vett) Duna-vidékről, valamint Itáliából ismerünk. Az emlékcsoport összegyűjtése, rendszerezése és elemzése még nem történt meg; valójában még pontos körülhatárolása is elvégzendő feladat, tekintve az arccal 1 Lázár Jenő tevékenységének méltatása: Szilágyi, J. Gy., AnTan 12 (1965) 117— 118. Gyűjteményéből, amelynek zömét a MNM-nak ajándékozta, további darabok is kerültek az Antik Gyűjteménybe: Szilágyi, J. Gy., SzMúzKözl 29 (1966) 9—23. 2 Leltári száma 65.91.A. Magassága 25,09; a száj külső átmérője 16,44; a perem vastagsága 1,24; legnagyobb átmérője 22,44; a talp átmérője 8,67 cm. Darabokra törten és hiányosan került a múzeumba. Korábbi, már szintén kiegészített, de a mainál épebb állapotában Lázár J. fényképalbumának 75. sz. képe mutatja — 9. kép. (Az album kelte 1940. január; ma a MNM Adattárában őrzik a 10.S.I. számon). A darab 1984. májusában Vozil Irén friss restaurálásában a „hónap műtárgyaként" szerepelt. 1 Ez a tény a fényképalbum 71. sz. felvételéről állapítható meg, ami az edényt jobb oldali háromnegyedes nézetből mutatja (10. kép). /l A Lázár J.-féle fényképen a jobb fül és a bal oimpája eredetinek látszik. Az áll alatt illetve bal oldalt fönn nagyobb kiegészítések mutatkoznak. •"' M. J. Green szerint a britanniai példányok zöme nőt ábrázol: The Bulletin of the Board of Celtic Studies 29 (1980) 175—176, a kivételnek tartott darabok fölsorolásával. A germániai és Duna-vidéki edényeken lévő arcok jórészt jelöletlen neműek, ritkábban szakállasak.
