Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 66-67. (Budapest, 1986)

Kallikles Budapesten

KALLIKLÈS BUDAPESTEN A Szépművészeti Múzeum egy athéni vörösalakos amphorája mindeddig közöletlen maradt.

1 Díszítését nézve érthető, hogy még a múzeum szerény gyűjteményében sem keltett különösebb feltűnést. A vázát Beazley a Drezda-festőnek attribuálta,

2 és, szokása szerint a sorszámmal jelölve ki a helyét a festő munkásságában, a Berlini-festő e mérsékelt képességű követőjének arra a korszakára helyezte, amelyben, távol a művészetének csúcspontjait jelentő koppenhágai amphorától és svájci lékythostól,

3 modorrá merevedett archaikus formák felhasználásával ismételte szegényessé vált típustárának néhány figuráját. A budapesti váza a Berlini-festő révén népszerűvé vált nolai típusú amphora,

4 a Drezda-festő ismert műveinek kedvenc edényformája (1. kép). A harmadik dimenzió ábrázolása mindig gyengéje volt a festőnek. A budapesti vázán ez különösen a merev, kétdimenziós ruharedőknek, az A. oldalon a lyrát tartó férfialak ruhátlan felsőtestének és a B. oldali nőalak előrenyúló karjának ábrázolásánál feltűnő. Az utóbbi hasonló formában több művén megjelenik, és általában a jobb és bal kéz felcserélésének a kor vörösalakos vázafestészetében gyakori jelenségként szokták értelmezni,

5 de ezúttal a bal mellnek a chitonon kirajzolt kontúrja világosan mutatja, hogy valóban a bal kézről van szó, csak a felsőtest rövidüléses ábrázolását nem tudta a festő érzékletesen megoldani, annak ellenére, hogy általános szokása szerint mindkét alaknál a test arányait nagyjából kijelölő, a fényképen is jól látható (2. és 5. kép) előrajzot használt. A kész elemekből unottan építkező festő hanyagságára utal, hogy a B. oldali nőalak az említett koppenhágai váza ifjúalakjának pózát ismétli, ezúttal a mozdulatot több más hasonló nőalakjánál motiváló szalagot is elhagyva a kezéből. A ruhának a köpenyből fölül és alul kilátszó részei különbözőképpen vannak visszaadva: fölül a vázáin gyakran visszatérő pettyes, ránctalan ruhát látjuk,

6 alul viszont az archaizáló függőleges redő-csomókat (3. kép). Ezt azonban nem kell feltétlenül úgy értelmezni, hogy a chiton rajzának más vázáiról 1 Ltsz.: 50.940; m,: 35,3 cm. Lelőhelye ismeretlen. Több darabból ragasztva, kis hiány az A. oldal férfialakjának bal oldalán. 2 ARV

2

, 1664. 3 ARV

2

, 655,1 és 656,15; Para 403. 4 Beazley, J. D., The Berlin Painter, Melbourne 1964, 8, további irodalom a formáról: Sparkes, B. A.—Talcott, L., Black and Plain Pottery (The Athenian Agora, XII), Princeton 1970, 47, 4. j. 5 Bohr, E., in CVA Tübingen 4, 15; vö. D. Levi, in CVA Firenze 2, 33, a 29. t. 2. képéhez. 6 Vö. például Les antiquités du Musée de Mariemont, Bruxelles 1952, 42. t., fölső sor, jobb szélen; CVA Petit Palais, 14. t., 4. k.; Grünhagen, W., Antike Originalarbeiten (Archäol. Inst. d. Univ. Erlangen), Nürnberg 1948, 19. t.