Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 65. (Budapest, 1985)
Újonnan meghatározott Escalante festmény Budapesten
a madridi iskolához tartozik és kétségtelenül Juan Martín Cabezalero műve. 9 1958-ban J. A. Gaya Nuno ismét mint Espinosa művét közölte, 10 de Pigler katalógusába (1968) 11 attribució, illetve mestermegnevezés nélkül vette fel egyszerűen mint a 17. század 2. feléből való spanyol festő művét. Teljességgel világos, hogy ez a festmény nem lehet Jerónimo Jacinto de Espinosa alkotása. Espinosa (1600—1667) Valladolidban született, de családjával nagyon fiatalon átköltözött Valenciába. Itt olyan festői stílust alakított ki, amely nagyon közel áll Francisco Ribalta és Francisco de Zurbarán stílusához. 12 Espinosa átvette ennek a két mesternek a drámai fény-árnyék hatásait, úgy, hogy ugyanakkor elsajátította a Zurbarán műveinek többségében tapasztalható szoborszerű ábrázolásmódot is. Espinosa képeinek színezése az erős helyi színek keverés nélküli alkalmazása folytán átlátszatlan, s ez ellentétben áll azokkal a lágy és változatos színekkel, amelyeket a budapesti Szent Sebestyén megfestésében lehet megfigyelni. Még nehezebb igazolni a festmény attribucióját Juan Martín Cabezalerónak (1633—1673), aki Carreno de Miranda tanítványa volt és a madridi festők csoportjához tartozott. Főműve az a Passió-sorozat, amelyet a madridi Venerable Orden Tercera kápolnája számára festett, de ennek meglehetősen száraz előadásmódja semmiképpen sem hasolítható össze a budapesti festmény lágy, majdnem vízfestményszerűen áttetsző koloritjával és Sebestyén hajlékony beállításával. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy mindazok számára, akik Escalante művészetét csak az 1663-ból datált Szeplőtelen Fogantatás alapján ismerik, a Szent Sebestyén Escalante attribuciója merésznek tűnhet. Ha azonban ezt a festményt összehasonlítjuk a mester más alkotásaival, a mestermeghatározás megalapozottsága mégis kielégítően bizonyítható, mint a későbbiekben látni fogjuk. A madridi későbarokk festészet sok más művészéhez hasonlóan Escalante ugyancsak Madridon kívül született és fiatalon halt meg. Antonio Palomino, első életrajzírója szerint Cordobában született és festői iskolázottságának kezdetei is ehhez a városhoz kötődnek. 1:1 Alfonso de Fonseca és Francisca de Escalante fiát szülővárosában 1633 november 13-án keresztelték meg, J. Rogelio Buendia úgy gondolja, hogy művészi tanulmányait Antonio del Castillo műhelyében kezdte, aki egyike volt Cordoba kevés hírneves festőjének a 17. században. 14 Antonio del Castillo a kissé Zurbaránéhoz hasonló clair-obscur festésmodort folytatta. Escalante stílusában, úgy tűnik, semmi nem maradt, ami egy ilyen kezdeti inspiráció lehetőségét alátámasztaná. Első műve, a jelenleg elveszett, s a madridi sarutlan karmeliták számára festett Szent Gerhard, talán még megőrizhetett valamit ebből a stílusból. Sokkal biztosabb az, hogy Escalante korai madridi éveiben Francesco Rizi mellett tanult. Escalante (röviddel Madridba érkezése után, 1652—53 körül) valószínűleg hamarosan Rizi műhe9 Mayer, A. L., „Die spanischen Gemälde im Museum der Schönen Künste zu Budapest", in Monatshefte für Kunstwissenschaft, I, 1908, 522. 10 Gaya Nuno, J. A., La pintura espanola fuera de Espana, Madrid, 1958, 142, 690. szám. 11 Pigler, A., Katalog der Galerie Alter Meister, I, Tübingen 1968, 657, 758. szám. 12 Espinosáról lásd Pérez-Sánchez, A. E., Jerónimo Jacinto de Espinosa, Madrid 1972. 13 Palomino, A., El museo pictórico y escala optica, Madrid 1724, új kiadása Madrid 1947, 966. 14 Buendia, i. m. (1970) 36.
