Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 65. (Budapest, 1985)
A Régi Szoborosztály Hans Multscher körébe utalt szobrairól
kép). 29 Az Albert Oltár Mestere Klosterneuburgban található főművének datálása 1438. Az Albert Mester hatása alatt működő festői munkák közül említésre méltók a goldeggi, az Aggsbachból származó táblák (ez utóbbik ma Stift Herzogenburg) — mely művek már az Albert Mester feltehető működési idejénél megalapozottan, későbbre tehetők. Nem képzelhető-e ezek után, hogy ebben az időszakban készült az a szárnyasoltár, melynek alakjai a budapesti és az esztergomi töredékek lehettek? Az 1430-as évtized végére szélesebb körökben ismertté vált Albert Oltár Mestere festett alakjai nyilván továbbéltek a követők művészetében — az idézett, kerek fej formákhoz hasonló részletet még egy megkésett, 1465-re tehető emléken, a lieferingi Péter Pál Mártíromsága oltár Annunciáció táblájának Máriáján is megfigyelhetünk. 30 A fejtípus ilyen késői megjelenése nyilvánvalóan csak bezárja a kört, de alkalmat ad a megjegyzésre, hogy a lieferingi plébániatemplom oltára a nonnbergi (Salzburg) Miasszonyunk oltár lezármazottja. Ha emlékezetünkbe idézzük, hogy Wels a töredékek származási helye, megkísérelhetjük levonni következtetésünket, hogy az Albert Oltár Mestere hatása alatt, az 1440-es évtizedben, egy Bécstől nyugatabbra működő műhelyben készülhettek azoknak a női szenteknek szobrai, melyekből a vizsgált töredékek maradtak csak ránk. * # # A következő vizsgálandó szobrunk, melyet a kutatás Hans Multscher köréből származónak tart, csak 1984 végén került a Régi Szoborosztály leltárkönyveibe. Ez abból az alkalomból történt, hogy a Szépművészeti Múzeumnak, nagyon jelentős gyarapodással, sikerült megvásárolnia az egykori híres Delmár gyűjteményt. 31 A Régi Szoborosztály kéziratos, szobrunkra vonatkozó irodalomjegyzéke tanúsítja, hogy a szobor első publikálójának, Éber Lászlónak — egyébként az egykori Delmár-gyüjteményt feldolgozó — tanulmánya óta, aki Multscher köréből, de mindenképpen Ulmból származónak tartotta a faragványt, a szakirodalom pontosabb, közelebbi analógiát még nem idézett e finom szépségű, nemes arcú, testalkata arányaiban is elegáns szoborhoz (15. kép). 33 Éber László szerint a faragás szárnyasoltárszekrény főalakja volt. Idő- és helybeli meghatározásánál Multschernek a sterzingi plébániatemplom számára készített szobrait tartotta iránytadónak. Jellegzetes részletnek tartotta a Mária testét beborító köpeny elrendezését. Ennél az egyik köpenyszegélyt a jobboldalon Mária szorítja baljával testéhez, a másik szegélyt a gyermek alá tűrték. Ily A jelenleg Klosterneuburgi Stiftmuseumban őrzött oltár valamennyi táblája reprodukálva: Kindler's Maierei Lexikon, (Editio DTV) München 1982, I, 43—52. A táblaképsor progrmaját Fr. Röhrig ismertette. Sajnálatos módon az 1981-ben kiadott kiváló monográfia jelen dolgozat megírásának befejezése után jutott el hozzám. Lásd: Der Albrechtsaltar und sein Meister. Beiträge von J. Karl, M. Koller, R. Perger, F. Röhrig und A. Rosenauer. Wien 1981. M Spätgotik in Salzburg Die Malerei 1400—1530, Kiállítás katalógus, Salzburg 1972, 106—108, kat. sz. 66, Vl/b. kép 31 Ltsz. 84.2. Faszobor, mérete: 173 cm. Vétetett 1984-ben 32 Éber L., Delmár Emil plasztikai gyűjteménye II. Magyar Művészet II (1926) 317—328, képtábla a 323. oldalon, vonatkozó szöveg 324. 33 Itt köszönöm osztályvezetőm Szmodisné dr. Eszláry Éva előzékenységét, hogy rendelkezésemre bocsájtotta Balogh Jolán kéziratos bibliográfiai gyűjtését, valamint lehetővé tette számomra a szobor fényképeztetését, továbbá azt, hogy foglalkozzam e fontos művel.
