Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 65. (Budapest, 1985)
A Szépművészeti Múzeum démotikus feliratú egyiptomi áldozati köve
tott Plutarchos szómagyarázatának. Az istennő neve kiejtésének a stj szógyökkel való egybevetése még egy jelentős szóhasonlításra adott alkalmat. Hasonló hangzású neve volt Elephantine úrnőjének, Satis istennőnek is (egyiptomi neve Stj.t). A Sothis-Satis azonosításnak ez képezhette alapját. 15 Ennek jelentősége annál inkább figyelembe veendő, ha a feliratunkban olvasható „Kelet úrnője" megnevezés eredetét keressük. A „Kelet" j3b.t.t fogalom egyiptomi istennel való kapcsolatában először annak földrajzi vonatkozására gondolhatunk. A világkép egyiptomi ábrázolásmódján 10 megjelenik a megszemélyesített „Kelet" istennő is. Egyiptom keleti határvidékére vonatkozólag pedig istennője van a tanisi kerületnek, aki a Hnt.t J3bt.t „a Kelet élén levő" nevet viseli. 17 Egyiküknél sem mutatható ki kapcsolat, vagy azonosítás Sothisszal. Egyiptom keleti határvidékének istenhez fűződő kapcsolata tisztán jelentkezik a 20. alsó-egyiptomi nomos istene esetében. Szopdu egyiptomi neve Spdiv a szóvégi t, ill. to kivételével ugyanazokat a radikálisokat tartalmazza, amelyek Sothis egyiptomi nevének írásában vannak. Az ékiratos szövegekben fennmaradt írásmódja, Sapti, ill. Saptu arról tanúskodik, hogy a p hangzó csak az egész késői korban veszett el Spd.t nevének ejtésében. A stj szónak a Sothis nevéhez hasonló ejtése mellett az azonos erős mássalhangzóknak figyelembe vétele 18 is szerepet kapott két fogalom, vagy név szorosabb kapcsolatában. A 20. nomos istenének és a csillag istennőnek kapcsolatát ezen az alapon is természetesnek vehette az egyiptomi gondolkodás. A IV. Ptolemaios fáraó címében olvasható z3 Spdw m pr Spd.t „Szopdu fia Sothis házában" megnevezés igazolja ezt. 11 ' Sajátos módon néhány körülmény látszólag a két istenfogalom valóságos egyezését mutatja. Szopdu a „Kelet", ill. a „Keleti sivatag ura" címet viseli, ő a ..Keleti Horus", és spd eredeti jelentésének megfelelően a „hegyes fogú" jelzőt kapta. Ezzel párhuzamosan Sothisnak is „A hegyes" mellékneve van, és Horuszszal is összeköttetésbe kerül, mint Horus-Sothis. 2u Ez az azonosítás már a Piramisszövegekben is jelentkezik, ahol Horus-Szopdu Horusszal azonosul, „aki Sothisban van". 21 Ez a kitétel kétségtelenné teszi, hogy Szopdu Harachtéval, „a Horizonton lévő Horusszal" azonosult, úgy ahogy Sothis is a Piramisszövegek minden vonatkozásában az égi szférával volt összeköttetésben. 22 Kapcsolatukat egyedül ez magyarázza, és semmiképpen sem Szopdunak a keleti sivatagi határvidék istenekónti szerepe egyezett Sothis égi megjelenésével. Sothist neve hangzásának hasonlósága kapcsolta Satishoz a késői korban. Roeder mutatott rá arra, 22, hogy Satis jelzője: „Az ég keleti horizontján levő", „A csillagok úrnője" bizonyosan Sothistól való átvétel, ahogy kölcsönösen Sothis is szerepel ., Elephantine úrnője"-ként. WB /V, 348 18 Clére, J. J.. Fragments d'une Nouvelle Représentation Égyptienne du Monde, MDAJK 16 (1958) 30 skk, 31, 1. k. Gutbub, A., Remarques sur les dieux du nome Tanitique à la Basse Époque, Kêmi XVI (1962) 42 skk 18 A magánhangzók nélküli írás egyiptológiai okfejtésére alapvető: Czermak, W., Vom Sinn der vokallosen Schriften. Die Spprache, I (1949) 171 111 Bergman, i. h. (fent 12. j.) 56, 2. j. A » Kákosy, i.m. (fent 6. j.) 1112—1113 21 Piramisszövegek: 632, 1636 --' Piramisszövegek: 151, 341, 357, 363, 458—59, 632, 723, 822, 929, 935, 965, 1074, 1082. 1123, 1152, 1428, 1437, 1482, 1561, 1636, 1707, 2126 2:1 Roeder, G„ Sothis und Satis, Z. Ä. S. 45 (1908) 22 skk
