Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 65. (Budapest, 1985)
Egy alakos díszítésű ciprusi váza
meg. A geometrikus ábrázolás hagyománya Cipruson az archaikus kor kerámiájában is továbbélt, a háromszögekből felépített emberi test szkémájának azonban nem ismerjük analógiáját az archaikus korból. 15 Az archaikus periódus első szakaszában, a IV. sorozat vázáin megjelennek geometrikus alakok, de más típusúak, többnyire stilizáltak; 11 * az archaikus kor második szakaszában számuk erősen csökken. 17 A budapesti emberalak legközelebbi párhuzamai a ciprusi geometrikus kor harmadik szakaszában, a III. sorozat vázáin 18 bukkannak föl: két vörös alapra feketével festett (Black-on-Red) vázán két csúcsával egymásra állított háromszög jelenik meg. 10 Az egyik közülük biztosan emberábrázolás, de nem lehet arról beszélni, hogy a két edény ábrázolása stíluskapcsolatban van a budapestivel. Inkább egyedi jelenségek, amelyek eltértek a maguk korában szokásos téglalap formájú szkémáktól. 20 Olyan egységes stílusirányról, amelybe a budapesti emberalak beilleszthető, nem tudunk a ciprusi kerámiában, s az ábrázolást a figurális vázafestésben járatlan mester alkalmi rögtönzésének, improvizációnak tekinthetjük, amire az antik kerámia történetében mindig akad példa az uralkodó nagy stílusok árnyékában. Ez sem a budapesti váza esetében, sem máskor nem jelenti azonban azt, hogy az ábrázolás teljesen kívül áll korának és kultúrájának ábrázoló hagyományain. A budapesti váza emberalakja a görög geometrikus kor vázafestőkonvencióinak megfelelően a „legjellemzőbb felületek törvényét" követi, amely a Mediterráneum más, jóval korábbi művészeteiben is jól ismert: az arc profilban, a szem szemközti nézetben, a mellkas a fejhez képest 90 fokkal elfordítva, a két láb pedig megint oldalnézetben jelenik meg a képen. A két ellentett háromszögből felépített szkéma azonban olyan szigorú geometrizálása az emberalaknak, ami a görög geometrikus művészetben ismeretlen. A görög geometrikus vázafestészetben uralkodó sziluett-rajzot is a körvonalrajz váltja itt fel, amely a görög kerámiában a geometrikus formák felbomlásának kísérőjeként jelent meg. A budapesti emberalak tehát a geometrikus emberábrázolás hagyományait őrzi egy olyan korban, amikor ezek már széltében felbomlóban voltak. Magában a ciprusi kerámiában a váza keletkezése idején, az asszír hódítás korszakában az uralkodó kifejezési formák a görög és az erjesztő hatású közelkeleti művészet vonásait mutatták, ideértve az archaikus korban továbbélő stilizált geometrikus stlíust is. 21 Az ilyen szellemben alkotó mesterektől azonban a budapesti váza rajzának készítőjét mind festéstechnikája (az alakos díszítésű edények túlnyomórészt kétszínű festéssel készült, bichrom vázák), mind a mélyen a geometrikus formavilágban gyökerező felfogása elválasztja. Mind ennek az archetipikus ábrázolásmódnak a megőrzése idejétmúltsága korában, mind a rajz függetlensége a kor ciprusi kerámiájának díszítő stílusaitól arra mutat, hogy a festő figurális díszítéssel nem hivatásszerűen dolgozó mester volt, akire nyilván csak egyszerűbb, geometrikus mintájú edények díszítését bízták. Buda15 Vö. Karageorghis — Gragnier, i.m., I, A-XIII és III, SA-SX, 4. k. w Uo, I, 38, III, 6. k.; 106, IX, 11. k; 111, IX, 15. k. és III, 21, SVI, 1. k. 17 Vö. fent a 15. jegyzetet. 18 Ennek vége Gjerstad eredeti kronológiája szerint 700 k., a módosított kronológia szerint 750 k. volt. Vö. fent 14. j. 19 Karageorghis — Gragnier, i.m., III, 27, SIX, 1. k. (nőalak) és 140, SXXV, g. 6. k. 20 Uo., I, 50, VI, 3. k.; 97, IX, 1. k.; 100, IX, 4. k.; 101, IX, 5. k.; 103, IX, 7. k; 148, XV, 4. k.; 177, XVII, 10. k. 21 Karageorghis — Gragnier, i.m., II, 112.
