Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 64. (Budapest, 1985)

Graeco-Aegyptiaca III.

don oldalnézetű lábakat is. A kifejezetten késő antik keltezés ellen szól azonban — Parlasca általános okfejtése mellett — a süllyesztett domborművű technika. 2. Aphrodité-relief (13. kép). A kuporgó (fürdő) Aphrodité szobortípusának zöldeskék fajanszból készült, amulettnek vagy ékszernek szánt miniatűr domborműves ábrázolása. A szerző vásárlása Kairóban, 1959-ben (ltsz. : 60.5.A; m. : 4 cm; sz.: 2,5 cm; hátul sima, kerek is lyukkal, amely a felerősítés célját szolgálta). A darab azon kívül, hogy a hellenisztikus szobrászat egyik legnagyobb hatású képtípusának a kisművészetekben való elterjedését dokumentálja, egy történeti következtetésre is alkalmat adhat. A kuporgó Aphrodité

5 kora hellenisztikus körplasztikai kompozíciója mellett a késő hellenisztikus korszak küszöbén feltűnik egy határozottan egynézetre komponált, síkra kiterített változata, amelynek leghíresebb és legszebb képviselője a rhodosi Archaeológiai Múzeumban található.

6 Ezt a típust különös előszeretettel utánozták az egyiptomi kisművészetekben; ezt szemlélteti az emlékek még összegyűjtésre váró sorozatával együtt a bemutatott kis fajánsztárgy is. Ennek alapján úgy gondoljuk, hogy a késő hellenisztikus képtípus eredetijét az alexandriai szobrászat körébe lehet sorolni. 3. Héreklés-fej (14. kép). Balra néző profilban négyszögletű lapból kiemelkedő, gipszből készült dombormű. Egyiptomi műkereskedelemben vétetett 1959ben (ltsz.: 60.3.A; m.: 7,69 cm; sz.: 6,15 cm; szélei csorbultak, a jobb felső sarok hiányzik, maga a fej azonban ép; a hátoldal sima, a felületen erős szinterlerakódás). A lap fölső részén átfúrt függesztő lyuk látható. Ez talán arra vall, hogy a stukkóöntvény egy ötvösműhely formakészletéből való, és a műhely falára függesztve tartották, de természetesen az sem lehetetlen, hogy fogadalmi ajándékot láttak el felfüggesztésre szolgáló lyukkal. Az anyag olcsósága, továbbá a toreutikában használt gipszöntvények gyakorisága Egyiptomban

7 mégis inkább amellett szól, hogy fémműves-modell lehetett. A Héraklés-fej típusa nyilvánvalóan Lysippos Héreklés-szobrainak jellegzetes fej alkatát követi,

8 ami legközelebbi műfaji és formai párhuzamára, a begrami Hercules-tondóra

9 is érvényes. A különböző eredetikről készült gipszöntvények használatának klasszikus időszaka a késői hellénizmus és a korai császárkor volt, s erre az időszakra utal a begrami példány is. 4. Isis-mellkép (15. kép). Naiskos-homlokzat formáját utánzó keretbe foglalt, szembenéző Isis-mellképet ábrázoló kisméretű stukkórelief. Előző tulajdonosának közlése szerint egyiptomi műkereskedelemből származik (ltsz.: 60.38.A; m.: 12,4 cm; sz.: 7,2 cm; jobb oldala és alsó része hiányzik). Egyiptomi eredetét nemcsak az ábrázolás tárgya igazolja, amelynél csak az istennő fején és a mellén keresztben végighúzódó koszorú, illetve virágfűzés érdemel külön említést, hanem a kellő számban ismert egyiptomi párhuzamok is. Egyiptomból, többnyire fayumi lelőhellyel, szép számban kerültek elő mind fára festett és bekeretezett 5 Lullies, R., Die kauernde Aphrodite, München 1954. 6 Merker, G. S., The Hellenistic Sculpture of Rhodes, Göteborg 1973, 25, 2. sz. és 1—2. t. 7 Rubensohn, O., Hellenistisches Silbergerät in antiken Gipsabgüssen, Berlin 1911; Richter, G.M.A., A3 A 62 (1958) 369 sk és Festschr. W.-H. Schuchhardt, Baden-Baden 1960, 179 sk; Burr Thompson, D., 3EA 50 (1964) 147 sk. 8 De Visscher, F., Heracles Epitrapezios, Paris 1962, 10. k. 9 Hackin, J., Nouvelles recherches à Begram, Paris 1954, 128, 139, 271 (133. sz.), 300, 435. k.