Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 62-63. (Budapest, 1984)
17—18. századi nápolyi csendéletek Budapesten
csendéletfestőket is a 17. század elején a kemény pontos ábrázolásra való törekvés jellemezte, de a század második harmadától az oldottabb, festőibb ábrázolás hódított tért. A budapesti csendélet festés és komponálás módját alaposan szemügyre véve, azonban egyértelmű, hogy e spanyolos konyhacsendélet mesterét, a spanyol iskolával oly szoros kapcsolatot mutató nápolyi iskolában, pontosabban Giovan Battista Recco és követői körében kell keresnünk. Festményünk, témaválasztásában és a baromfik festésmódjában rokon G. B. Recco néhány jelzett művével, így az egykor a Rappini gyűjteményben lévő (Arpino) 1654-ben jelzett Éléskamra asztali csendélettel, :í valamint Raffaello Causától G. B. Reccónak tulajdonított Rijksmuseumbeli (Amszterdam) művével/ 1 Épp G. B. Recco utóbbi művét, korábban szintén spanyol alkotásnak, feltételesen Velázqueztől, vagy körétől származó műnek tartotta a kutatás. 5 Az említett festmények jobb kvalitásúak, így nem gondolhatunk esetünkben e mester kezeművére. Giovan Battista Recco unokaöccse, Giuseppe Recco szintén előszeretettel helyezte csendéleteinek tárgyait kopott kőpadokra úgy, hogy az ábrázolt eszközök, tárgyak szélei túlérnek a kőperemeken. A motívumok mértéktartó, egységes volta, a zsúfoltság kerülése, a lépcsőzetes felépítés, az elhelyezés sajátos, ritmikus rendje, a fekvő baromfik és a tárgyak ferde, ismétlődő vonalba állítása, a színvilág szinte monokróm jellege, amely a zöldes mélybarnáktól az okker sárgáig terjedő színskáláját alkalmazza szisztematikusan, — ez utóbbi különösen szembetűnő G. B. Recco: Konyhabelső, Nápoly, 0 (Museo e Gallerie Nazionali di Capodimonte) c. művén, — arra utalnak, hogy e csendélet mestere legerősebben a Recco családhoz, különösen Giovan Battista Reccóhoz kötődik. A Szépművészeti Múzeum Csendélet szárnyasokkal képe Giovan Battista Recco köréhez kapcsolható és az 1660-as évekből származik. A Szépművészeti Múzeum 1969-ben vásárolta meg a következő festményt. A „Csendélet rézedénnyel és sajttal", 7 szabálytalan, tördelt élű kőlapon, áttekinthetően és dekoratívan elhelyezett tárgyakat sorakoztat fel (47. kép). A balról felemelt kékesszürke brokát függöny szoba sarkába enged betekintést, amelynek barnaszínű falát egy kép díszíti. A függöny előtt egy réz italhűtő (dézsa) látható, amelyből borosüveg nyaka tűnik elő, s mellette cseresznyeág hajlik ki. Középen lapos fémtálon egy hatalmas darab sajt, mellette néhány szelet és egy darab mortadellaszerű húspástétom, fonott cipó, rojtos fehér asztalkendő, mögöttük két kisebb üveg és a falnak támasztott, karélyos oválalakú óntál. Az előtérben, a kövön elszórt cseresznyék, balra a tálhoz támasztva, a 3 Fotója közölve Di C a r p e g n a, N.: „I Recco." Bolletino d'Arte. Roma, 1961. 123—32, 1. kép. /j All the paintings of the Rijksmuseum in Amsterdam. A completes illustrated catalogue by the department of paintings if the Rijksmuseum. Amsterdam, 1976. 464. Inv. Nr.: A. 3884, olaj, vászon, 108X87 cm. Causa, R.: Natura Morta a Napoli nel sei e nel settecento. Storia di Napoli, V. Napoli, 1972. 1012, 1015, 390. kép. 5 Az amsterdami festmény korábbi attribucióit Id. a 4. jegyzetben említett katalógus 464. oldalán. (! A festményt először Di Carpegna, N. közölte, ld. 3. jegyzet, 2. kép. A festmény újabb irodalma a La pittura napoletana dal Caravaggio a Luca Giordano. Torino, 1983 katalógusban, no. 133. Színes fotója közölve a Paintings in Naples 1606— 1705, from Caravaggio to Giordano. London, 1982. No. 113, 101. old. 7 Budapest, Szépművészeti Múzeum. Ltsz.: 69.19. Olaj, vászon, 92X125 cm. Vétel miskolci magángyűjteményből. A festmény egész felületén, de különösen jobb oldalon apró hiányok találhatók, ahol a kép durva szövésű vászna és a vöröses alapozás látható. Fotója először itt kerül közlésre.
