Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 62-63. (Budapest, 1984)
VIVAS IN DEO
latinsággal írt felirata úgy emelte át — megőrizve és megváltoztatva — a klaszszikus gyökerű formulát az új korszakba, mint domborműve az antik képi ábrázolás hagyományait. A másik tárgy, egy nem-hiteles műkereskedelmi adat szerint Brigetióból származó sötétkék, áttetsző, szabadon fújt üveg kancsó (26. kép), 1977-ben dr. Bäsch Lóránd hagyatékaként került a múzeumba. 111 Teste ép, a talp ragasztva van, és helyenként kitöredezett. Felülete kissé érdes, néhol irizálással. Tölcséres, szélén behajló szája alján gyűrű van, színe mint az edény testé. A hosszú, hengeres nyak körte alakú testté szélesedik; alján visszahajló talp. Az ugyancsak kék, kerek metszetű fül a testtől a szájperem aljáig ér. A díszítés három sor világoskék opalizáló, összefolyó üvegfoltból áll, az edényfelülettel egy szinten; színük idővel sárgássá vált. A fölső, kis foltokból álló sor a nyak alját veszi körül; a jóval nagyobb foltokból álló középső sor legnagyobb átmérője alatt fut körbe az edénytesten; a harmadik sor, jóval kisebb foltjaival, egész közel van az edényaljhoz. A foltok formája nagyjából kerek; úgy tűnik, az edény felületére applikálás előtt öntötték ki őket. A testet ezenkívül néhány csoportban alig észrevehető, vékonyan bekarcolt vízszintes vonalak díszítik. Mintegy 2,5 cm-rel a középső foltsor fölött, kissé bemélyítve az edény felületébe, arany betűk nyomai vehetők ki. A feliratot valószínűleg úgy képezték, hogy vékony aranylemez szalagot applikáltak az edényfelületre, és a betűket ebből kivágva, a háttér eltávolításával nyerték. A mintegy 2 cm-re a fültől kezdődő felirat szövege: ACCIPE VIVAS IN DEO. A betűk szinte teljesen eltűntek, csak nagyítóval, megfelelő fényben vehetők ki az alattuk más színárnyalatot kapott edényfelületen (27. kép). Az edényt díszítő foltsoroknak nem ismeretes párhuzama. A fenti technikával készült, aranylemezből kivágott feliratok, sőt olykor ábrázolások is, más formájú edényeken is megjelennek, így egy talpas, cső alakú edényen Núbiából, amely a III. század második felére keltezhető, 1 ' egy magas, hengeres serlegen, amelyet szíriai vagy egyiptomi eredetűnek tartanak és a III. vagy IV. századra kelteznek, 18 és egy Magyarországon, Kecskeméttől nyugatra, Szabadszállás közelében férfisírból előkerült kónikus formájú edényen az V. század első feléből. 19 A betűk formája magában is az edény késői keletkezésére utal, az edénytípus vizsgálata alapján azonban ennél szűkebb határok közé lehet szorítani készítési idejének meghatározását. A típus'11 nyilvánvalóan fémedényekre megy vissza, és fém változatai hol egyszerűbb, hol rendkívül gazdag díszítéssel a késő1G Ltsz.: 77.213. A. M.: 25,5 cm; szájátm.: 6.9 cm; legnagyobb testátm.: 10,1 cm; talpátm.: 7.05 cm. A Basch-gyűjtemény megszerzéséről: SzMKözl 52 (1979) 105, 167. Az üvegkancsórói Szilágyi, J. Gy.: Antik művészet. Vezető. Szépművészeti Múzeum. Budapest, 1979. 41 és 32. kép. 17 Leclant, J.: Journal of Glass Studies 15 (1973) 52—68, a technikáról kül. 57. 18 Matheson, S. B.: Ancient Glass in the Yale University Art Gallery. New Haven, 1980. 95—96, 257. sz. w Tóth, E. H.: Acta Arch. Hungarica 23 (1971) 115 sköv., az aranylemezes díszítés technikájáról 129—133 (a korábbi irodalommal és további példákkal), joggal hangsúlyozva az alapvető különbséget, amely ezt a technikát a két üvegréteg közé zárt figurális és feliratos aranylemezekétől elválasztja. Az utóbbiakról legutóbb P i 11 i n g e r, R.: Studien zu römischen Zwischengoldgläser (Denkschr. d. österr. Ak. d. Wiss.). Wien, 1983. 20 K i s a : i. m. Formtafel D, 201. forma. Vö. alább a 24. jegyzetet.
