Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 62-63. (Budapest, 1984)

LOCHE, R.—ROSENBERG, P.: Jean-Etienne Liotard zománcfestményea budapesti Szépművészeti Múzeumban

meghökkentette a művész kortársait, mint ezt Fuesslin

6 és főleg Horace Walpole fontosnak tartja fel is jegyezni: „(Liotard) 1772-ben visszatért Angliába, különböző festők képeit hozva magával, s ezeket aukción el is adta; ezen kívül néhány, meglepő fény- és árnyékhatású saját művét is elhozta, melyek csupán különlegességükkel tűnnek ki, ugyanis ahhoz, hogy megfelelően lehessen őket látni, a szobát be kell sötétíteni; szokásához híven, a rájuk tűzött ár is különlegesen magas volt."

7 Elég kevés Liotard-zománcképről van tudomásunk: először 1771 áprilisában abban a párizsi katalógusban említik őket, amelynek címe: „Cabinet des tableaux. Explication des tableaux et dessins qui se voient rue Montmartre, vis à vis de l'Hôtel d'Usés, au second chez l'épicier"

8 („Festménykiállítás. A rue Montmartre-on, az Hôtel d'Usès-szel szemben, a II. emeleten a fűszeresnél látható festmények és rajzok magyarázata"): „...a nagy terem melletti helyiségben Liotard üvegre festett áttetsző zománcképei. 103. sz.: Tájkép állatokkal, Carle du Jardin-nek a 4. teremben látható festménye nyomán. 104. sz.: Arckép oldalnézetben lapos domborművön. 105. sz.: gyertyafénynél író nő, Mieris nyomán. 106. sz.: Templombelső, amelyet megvilágít a nap."

9 Ugyanezek a zománcképek szerepelnek annak az aukciónak a katalógusában is, amelyet Liotard. 1773-ban Londonban rendezett: Catalogue of the collection of Pictures to be seen in Great Marlborough Street, facing Blenheim Street at M

r Liotard's (A Great Marlborough Street-en, a Blenheim Street-tel szemben Liotard úrnál látható festménygyűjtemény katalógusa), London, 1773: „Négy, üvegre festett tranparence", szám nélkül. „1. Tájkép; 2. Templombelső, ahová az ablakon át besüt a nap. 3. Gyertyafénynél olvasó nő. 4. Médaillon. A magyar királynő arcképe," (egyenként 60, illetve a négy együtt 200 guinea).

10 Ezt a négy képet bizonyára eladták, mert az 1774-ben, Londonban, Christie-nél rendezett aukció katalógusában már nem szerepelnek. Liotard azonban valószínűleg továbbiakat is készített, hiszen 1778 március 11-én az alábbiakat írja Bécsből a feleségének:

11 „A császárnő a transparence-ok ára iránt érdeklődött, a háromért 70 Lajos-aranyat kértem," majd, 1778 május 2-án, szintén Bécsből írott levelében a következőket fűzi hozzá: „Hétfőn, fiammal együtt, el kell mennem a porcelángyárba, hogy lássam, tudok-e valami hasznosat tenni ebben az üzemben. Szép dolgokat csinálnak, de talán még lehetne tökéletesíteni, beszéltem erről a császárnővel, nem hiszem, hogy a verre et en émail, de tirer la couleur des métaux, minéraux, herbes et fleurs. Nouv. ed. augmentée d'un Traité des pierres précieuses. Paris, 1718 (fakszimile kiadás: Minkoff, Genève, 1973), elsősorban a 9. kötet, 111—147. ü Fuesslin, J.: Geschichte der besten Künstler der Schweiz. 1770. 7 Walpole, H.: Anecdotes of Painting in England, III. London, 1876. 28. 8 Az erről a rendkívül ritka katalógusról írott tanulmányt lásd: Lauts, J.: Jean-Etienne Liotard und seine Schülerin Markgräfin Karoline Luise von Baden, in: Jahrbuch der Staatlichen Kunstsammlungen in Baden

—Württemberg, Bd. 14, 1977, 62—65. Lásd még: Loche, R.: Jean-Etienne Liotard peintre et collectionneurmarchand. A propos de quelques documents inédits, in: Genava, n. s., XXVIII, 1980. 185. 9 E két utóbbit illetően, minden valószínűség szerint, a kézikönyvében (Traité, op. cit. 61—62.) idézett művekről van szó. 10 A 200 fontos árat említi Graves, A. is: Art Sales from early in the eighteenth century to early in the twentieth century, t. I, London. 1918. 178 (fakszimile kiadás: Bath, Kingsmead Reprints, 1973). Kézzel írott jelzések a Frick Art Librarynél, New Yorkban őrzött katalóguspéldányban. 11 Genève. BPU. Ms. fr. 354, 9. lap.