Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)
Ismeretlen Maillol levél Rippl-Rónai Józsefhez
Roussel s gondolom Maurice Denis egy emberként elismerte az ismeretlen festőt. Tökéletesen ismeretlen volt, mert akkor még nem tudtunk Maillolról, akinek pedig Rippl-Rónai már a barátja volt." 5 1899- ben Maillol „elcsalta" szülőföldjére Banyulsba, több hónapot töltött ott későbbi feleségével Lazarine Boudrionnal. „Hajnalban már rendesen ablakunk alatt volt a Maillol család . . . hogy szokásunk szerint a hegyi forráshoz menjünk. Itt .. . vagy mindjárt munkához láttunk, vagy egy nem messze fekvő pusztára sétáltunk festeni. Azaz: festeni inkább csak én festettem. Maillol inkább az ő archaikus felfogással, nagy gonddal, szeretettel, meggyőződéssel készített gobelinjeinek rajzolgatta terveit."'' Rippl azzal dicsekszik, hogy a „szobrászat intenzívebb művelésére buzdítottam őt", miközben elismeri, hogy maga viszont barátja tanácsára kezdett, „brodériákat hímezni". Banyulsban nagyon fellelkesült a mediterrán környezettől, palettája kiszínesedett, számos tájképet alkotott és barátjáról azt a kiváló arcképet, ami ma a párizsi Musée National d'Art Moderne gyűjteményében van. 1900- ban Rippl hazaköltözött, azután már csak látogatóként fordult meg Franciaországban, de élete végéig levelezgetett egykori társaival. Ez az 1911 szeptemberében kelt Maillol írás is válaszlevél. Kiolvasható belőle, hogy milyen híreket kaphatott Magyarországról: Rippl joggal dicsekszik anyagi és erkölcsi megbecsülésről. Házat vásárolt szülővárosában, Kaposvárt, műteremlakást bérel Budapesten, jó áron kelnek el alkotásai, írnak róla és épp akkor jelenik meg, műveivel illusztrálva az Emlékezései. Maillol pályaíve természetesen merészebb — ám még nem érkezett el a csúcsra. Kezéből kikapkodják szobrait, de nagy keserűségére, a vevők nem franciák. A kritikus, aki először csodálja szobrait: Julius Meier-Graefe, 7 német és ugyancsak német a pártfogója Harry Kessler gróf. Az ő anyagi támogatásával létesült Montval-i papírgyára is, amelynek termékeit kínálgatja levelében. A gyárat vezető unokaöccse Gaspard Maillol, maga is a banyulsi szép idők társaságához tartozott és Rippl-Rónaitól kapott kedvet a piktorához. 8 Levelében Maillol sorra veszi a közös barátokat, a Nabis csoport tagjait, majd, nyilván Rippl érdeklődésére, közli véleményét Picassóról. Nincs benne semmi fogékonyság Picasso, már kubista művei iránt, ,,— pedig milyen jól kezdte". Hogy milyenek is ezek a művek? Magyarázkodás helyett nyomban fölvázol — enyhén karikírozva Picasso kubista modorát — egy arcképet. Megjegyezzük, hogy Rippl a fakszimile kiadás számára is két olyan levelet választott, amelyeken szintén vannak kedves gúnyrajzok. Az ábrázoltak ők maguk, a két barát: padon ülnek egymás mellett kéz a kézben. A másikon meg hosszúra nyújtott karjával legyőzi a távolságot és kezet fognak a hegyek fölött. A harmadik, egy testes női akt, Madame Maillolt idézi. Ahogy alkotott, olyan magától értetődő természetességgel tudósít készülő szobrairól. Semmit a művészetről, a munkájáról ír. Készíti I. A. Morozov számára, a később Évszakoknak nevezett négy női alakját. Ez némi túlzás, a Pomona akkor már kész volt, a neves orosz gyűjtő az előző évben vásárolta meg és ren5 Natanson, T.: Peints à leur tour. Paris, 1948. 294. '''Rippl-Rónai, J. : i. m. 52. 7 Meier-Graefe, J.: Entwicklungsgeschichte der modernen Kunst: vergleichende Betrachtung der bildenden Künste, als Beitrag zu einer neuen Ästhetik Stuttgart, 1904. vol. I. 395—400. vol. III. 190—191. 8 Thieme, U. — Becker, F.: Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler, XXIII. Leipzig, 1934. 573—574.
