Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)
Raffael-gyűjtéstörténeti kutatások. Raffael művek Budapesten
1505—1506 körül keletkezhetett Urbinóban, amikor mindketten, a költő s a festő is Urbinóban tartózkodtak. Mindez összhangban áll a festmény stílusadottságaival éppen úgy, mint az ábrázolt megjelenésével és viseletével is. 28 Ilyen lehetett ifjan az a férfi, aki a kortársak szerint ,,di dilicata coplessione e molto gentile" volt, s aki még a Valerio Belli által 1532-ben készített éremábrázoláson is lényegében hasonló vonásokkal jelenik meg — elég ha a kicsit hosszú, finoman hajlott orra, a rövid, hullámvonalú ajkakra, a hullámos hosszú hajra, vagy a kissé megnyúlt nyakra utalunk (43. kép). A vörös ujjas, az egyházi rendre utaló vörös sapka alighanem arra a körülményre mutat, hogy Bembo a johannita lovagrendhez tartozott, 1510-ben már „ferier di Rodi" volt. Az összehajtott papírlap a kezében, a költő és humanista attribútuma, a vár a háttérbeli dombon Urbinóra emlékeztet. A kép korábbi őrzési helyéről, mielőtt az Esterházy gyűjteményben — az 1812. évi katalógusban mint Raffaello képmása Luinitől — felbukkant volna semmit sem tudtunk eddig. A legújabban közzétett Barberini inventárok alapján azonban most sikerült származását közelebbről is meghatározni. A részletes leírás lehetővé teszi, hogy avval a festménnyel azonosítsuk, amelyet Maffeo Barberini, Palestrina hercege tulajdonában (1686) a következőképpen idéznek: „Un ritratto in távola d'un giové che tiene una berretta rossa in testa, veste rossa p. di sotto e sopra nera, con la mano dritta tiene una carta e la manca la tiene appoggiato alta pi 2 1/2 largo 1 1/2 in circa con cornice all'antica dorata di mano di Raffaello". 29 Ugyanezt a portrét hasonlóan, de kevésbé részletesen említi Antonio Barberini kardinális 1671. és 1672. évi hagyatéki inventárja is: Maffeohoz nagybátyjától örökségképp került. Valószínűleg a festményre vonatkozik egy még korábbi Barberini jegyzék tétele 1633-ból: „Un ritratto di un poéta vestita di rosso, con la berretta rossa con cornice nera". Az akkoriban megszerzett képnek ez a valószínűleg még élő hagyományon alapuló meghatározása a következőkben azután nyilván feledésbe ment. Ugyanezen időben került a Barberinik tulajdonába Bembo nagyszerű kései portréja Tizianótól (Washington, Nat. Gallery), s aligha csodálkozhatunk azon, hogy a fehérszakállas aggként ismert kardinálist nem ismerték fel az ifjú költő Bembo gyengéd szépségű képmásában. 30 Mindkét festmény feltehetően az örökösök által 1583 körül Rómában értékesített Bembo gyűjteményből került a Barberinikhez. Minthogy a 18—19. századi Barberini dokumentumokat és leltárakat eddig még sajnos nem tették közzé, a kép további sorsára vonatkozóan nincsenek biztos adataink. Csupán feltevésekre vagyunk utalva s csak bizonytalanul következtethetünk arra, hogy az útleírásokban, a Barberini képtárban idézett 28 Budapest, Szépművészeti Múzeum, Ltsz. 72, olaj, diófa fenyőfára erősítve, 54X 39. 1870 az Esterházy gyűjteményből. Catalogue id. mű 97. Inventar 1820. Nr. 101 (Luini, Raffael képmása). 1847-ben restaurálta Erasmus Engerth (mint Raffael képmása Peruginótól). ffl Aronberg Lavin, M.: Seventeenth Century Barberini Documents and Inventories of Art. New York, 1975. 409. A megadott méretek mintegy 55,8X33,5 cmnek felelnek meg. Inventar 1671. Nr. 201, 1672. Nr. 271: „Un quadretto di un p. mo e 1/2 Altezza, ritratto di un Giovane con Veste Rossa e berretta in capo mano di Raffaelle da Urbino" valamint „Robbe mandate alla Cancellaria" id. mű 301, 347, 97. 3U A legújabb elgondolás szerint a fiatal Bembo látható Gentile Bellini a Kereszt csodája című festményén Cornaro Katalin kíséretében 1. Collins, H. F.: Gentile Bellinis The Miracle of the Cross. Gazette des Beaux Arts, 1982. CXXV. 201.
