Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)

Raffael-gyűjtéstörténeti kutatások. Raffael művek Budapesten

„Szekfűs Madonna") és Urbinóban feltételezett Raffael képmásokról adnak hírt.

13 XI. Kelemen pápa különösen nagyra értékelte Raffaelt — mint ismeretes gondoskodott a vatikáni freskók restaurálásáról —, és szigorú rendeletekkel, vásárlásokkal igyekezett megakadályozni kivitelüket. Eredeti Raffael képek megszerzése a 16. század óta különleges nehézségekbe ütközött, összességében sem sok létezett belőlük s általában biztos kézben voltak. Királyok és fejedelmek legfőbb vágya volt egy-egy Raffael műre szert tenni s ha sikerült, legendás árat fizettek értük.

14 Legtöbbször csak rendkívüli körülmények közt, fontos politikai kapcsolatok, előnyök biztosítása érdekében váltak meg a tulajdonosok Raffael vagy más nagy mesterek alkotásaitól.

15 Ilyen különleges körülmény játszhatott közre akkor is, amikor XI. Kelemen pápa Erzsébet császárnőnek ajándékozta a kis Raffael Madonnát. Eddig nem sikerült megállapítani, hogy a pápa maga miképpen jutott a képhez, eredetére vonatkozóan nincsenek adataink. A festmény adottságai azonban bizonyos következtetésekre, feltevésekre adnak lehetőséget. Az egykori felirat tanúsága szerint a császárnő a Madonna-képet egy drágakövekkel díszített szekrénykében (dobozban) kapta ajándékba a pápától. A kicsiny táblakép kitűnő fenntartási állapota arra enged következtetni, hogy hoszszú időn keresztül a külső káros behatások, piszok, füst stb. ellen védve volt, s bizonyára szilárd védőburokban, a szekrénykében őrizték, feltehetően szinte ereklyeként kezelték.

16 Alighanem egy házi kápolnában, vagy hálószobában tar13 Figyelmet érdemel a pápa testvérének, Orazio Albaninak egy eddig közelebbről nem tisztázott megjegyzése: 1708. VIII. 31. levelében említi, hogy Barocci képét Urbinóba küldi „insieme con un altro che ne ho assai bello, di Raffaello con strettissimo legame di fidei commesso, che non si possano dai miéi eredi mai alienare ne levarli d'Urbino" 1. Passavant: id. mű II. 390; D o 1 c i, M.: Notizie delle pitture che si trovano nelle chiese e nelle palazzi d'Urbino, 1775 (Rassegna Marchigiana, 1933. XI. 283, 311) a Palazzo Albaniban Raffaeltől csak egy arcképet és egy fejet említ. 1/1 Guidobaldo urbinói herceg Antonio Perez spanyol miniszternek, aki ,,si moriva di voglia d'haverne uno di Raffaello . . . che più stimava un dono di questa sorte che quella d'una città" 1573-ban azt válaszolta, ,,1'haver quadri di man di Raffaello d'Urbino e cosa dificilissima". Egy hasonló kérdésre Francesco Maria urbinói herceg 1611-ben ,,. . . quanto à quella di Raffaello ve n'é tanta carestia, che chi l'ha, le tiene troppo care et è gran tempo ch'io ne vado cercando se ben in vano et la pagherei qualche migliaro di scudi", 1. Gronau, G.: Documenti artistici urbinati. Firenze, 1936. 52, 209. Egy évszázaddal később H o u b r a k e n, A.: De Groote Schouburgh. (1718) Ed. Wien, 1880. 279 „Was Raffaels Bilder betrifft ... so sind jene in Ölfarbe auf Holz oder Leinwand gemalten in so festen Händen, dass sie wohl nicht loszubekommen sind, denn die Besitzer wissen sie so hoch zu schätzen, dass mehrere seiner Bilder mit einem eisernen Geländer abgesondert sind . . . sie werden wie Heiligthümer geschätzt und bewahrt". L. továbbá Österreich, M.: Beschreibung der königl. Bildergallerie und des Kabinetts in Sans Souci. Potsdam, 1770. 162 „On pays au poids de l'or ses dessins, et ses tableaux n'ont point de prix. Il n'y a guère que les Princes et les Rois qui puissent se flatter d'orner leurs galeries ou leurs cabinets des tableaux de ce divin artiste". 15 Francesco Maria urbinói hercegnek 1602-ben sikerül szert tennie egy Raffael Madonnára, amelyet a spanyol királynőnek küldene gyermekének születése alkalmából (1. G r o n a u : id. mű 265). A ferrarai és a mantuai udvar Raffael és Tizian képekkell igyekezett biztosítani II. Rudolf császár kegyét (1. L u z i o, A.: La Galleria dei Gonzaga venduta all'Inghilterra nel 1627—28. Milano, 1913. 98 stb.). 16 A régi leltárak tanúsága szerint a különlegesen értékes festményeket függönnyel védték, vagy üveg alatt („sotto cristallo") őrizték. A kicsiny táblaképeket gyakran szekrénykében, dobozban tartották, 1. pl. egy kis madonnaképet Luigi d'Esté kardinális guardarobajában 1583-ban „con il guarnimento d'oro tirato in una cassetta guarnita similmente con alcune perle" (l.C a m p o r i, G. : Raccolta di cataloghi ed inventari inediti. Modena, 1870. 46), vagy Gerard David kis Keresztlevételét a Medi-