Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)
A rothenburgi (o.d. Tauber) Szent Jakab templom főoltár szobraihoz kapcsolt Szent Odilia szobor
jobb láb mellett a köpeny öblösödése. A Szent Jakab szobornak a talapzatra leomló drapériaformáiból és méreteiből egyben rekonstruálhatjuk a mi szobrunk hiányzó alsó drapériáinak formáit és a teljes, eredeti magasságot. A Szent Jakab fej a szakirodalomban elfogadott vélemény szerint nem a korábbi mester alkotása, hanem az 1471-es szobrok készítőjének munkája. 11 Az 1466-os szobrok mestere arctípusaiban az ifjúság ábrázolására törekedett, 12 ami a Szent Odilia szobor arcát is jellemzi (33. kép). A későgótikus sváb és frank szobrászatot vizsgálva nem találtunk más ilyen feltűnő hasonlóságot mutató műalkotást szobrunkhoz analógiaként. Ezért jogosan feltételezzük, hogy a Szent Odilia szobor mestere a rothenburgi Szent Jakab templom 1466-ban elkészülő főoltára álló szobrai mesterének köréből való. Érdemes összevetni a budapesti darabot az oltár néhány más szobrával is. A nőalakok (25. és 29. kép) állát és nyakát fedő drapéria lágy redőzetének hasonlósága a Szent Odilia szoborén láthatóhoz különös figyelmet érdemel. De nem csupán a nőalakok ruháján figyelhető meg ez a faragásmód. Utalnunk kell a Remete Szent Antal kámzsájának nyakán látható hasonlóan lágy faragásra (31. kép). A rothenburgi fájdalmas Mária fátylának faragásmódja rokon a budapesti szoboréval. Ügyszintén a Mária szobor jobb alsó köpenyszárnyának konkáv részletformái olyan formai fellazítást jelentenek (29. kép), melyek a Szent Odilia szobor baloldali nézetének a konkáv formák ritmusából adódó oldott körvonalakhoz vezetnek (30. kép). Ugyanezt találjuk Szent Lénárd köpenyének dekoratív formáiban is (31. kép). A hangsúlyozott orrnyereg, a finomvonalú egyenes orr, a széles telt ajkak, a szemhéj által részben fedett, alul erős ránccal hangsúlyozott szemek a rothenburgi Mária szoborhoz és Szent Erzsébet szoborhoz teszik hasonlóvá szobrunkat (33. kép). A különbségekre is fel kell hívnunk azonban a figyelmet. Ilyen a szélesebb arctípus, az erőteljesebb váll, a kézfej egyszerűbb faragása (32. kép). Mindez arra vall, hogy az 1466-ra elkészülő hat rothenburgi álló szobor mesterének műhelyében készült a Szent Odilia szobor, de nem a mester alkotása. A későbbiekben lebontott oltár, melyhez a Szent Odilia szobor tartozott, felépítésében és jellegében hasonlíthatott a rothenburgi Szent Jakab templom főoltárához, annál valamivel kisebb méretű lehetett. Heinz Stafski 1982-ben megjelent tanulmányában a rothenburgi Szent Jakab templom főoltára álló figurái mesterének a nürnbergi Simon Lainberger szobrászt feltételezi. 13 Az egyébként igen érdekes tanulmány, mely a nürnbergi későgótikus szobrászatra vonatkozó számos jelentős új adatot közöl, stíluskritikai szempontból nem győz meg bennünket erről. Bár a rothenburgi szobrokat és az általa bemutatott alkotásokat, a St. Michael in Hof-i főoltár nürnbergi Germanisches Nationalmuseumban levő szobrait 1 ' 1 egyaránt az erőteljesség, és statikusság jellemzi, mégsem tekinthetőek azonos mester munkásságába tartozóaknak. Csupán az ulmi iskolázottságból származó jellegzetességek közösek a rothenburgi és a St. Michael in Hof-i szobrok között. A részletformák gazdagsága, a felületkezelés lágysága, az alakok — erőteljes felépítésük ellenére 11 Ramisch, H. K.: Zum Meister der Nördlinger Hochaltars. Jahrbuch der Staatlichen Kunstsammlungen in Baden Württemberg. Achter Band. München — Berlin, 1971. 29. 12 R a m i s c h, H. K. : i. m. 27. 13 Stafski, H.: i. m. 28. 14 Stafski, H.: i. m. 5, 6, 7 és 9. kép.
