Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)
Könyvszemle
42 művész közül 7 Magyarországon is fontos műveket hozott létre (Altomonte, Bergl, Mildorfer, Sambach, Troger) sőt, Sigrist legjobb alkotása nálunk maradt fenn (az egri líceum dísztermének mennyezetfreskója) és „Maulbertsch legszebb művei a magyar királyságban vannak" ahogy azt a mester halálakor apósa írta a szombathelyi püspöknek. Érdekességként megemlítjük, hogy a salzburgi Barockmuseum 1981-es nyári tárlata (június—szeptember, a katalógust szintén Garas Klára írta) e kötet osztrák rajzait mutatta be. A könyv nemzetközi visszhangjáról a Gazette des Beaux-Arts (1981 szeptember) tudósít; a salzburgi kiállítást a Weltkunst (1981 szeptember 1) méltatja. BARKÓCZI ISTVÁN Pataky Dénes — Passuth Krisztina: XX. századi művészet. Budapest 1978. Corvina Kiadó. 10 oldal bevezető, 48 színes képtábla magyarázó szöveggel. Megjelent magyar, angol, orosz, francia és német nyelven. Pataky Dénes és Passuth Krisztina „XX. századi művészet" könyvével a Szépművészeti Múzeum műkincseit bemutató sorozat értékes kötettel bővült. A megszokott szerkesztéstől eltérően nem egy műfajra korlátozódik, hanem a kortárs művészet sajátosságainak megfelelőbben, együtt mutat be plasztikát, festményt és grafikát. Bevezető fejezetében Pataky a Modern Külföldi Osztály kialakulását ismerteti, beszámol a XX. századi gyűjtemény 1952 előtti gazdagodásáról és a „gyarapítás elmulasztott alkalmairól". A gyűjtemény történetét Passuth Krisztina folytatja és ugyancsak az ő munkája Picasso kék korszakából származó akvarelljétől Erich Hauser 1974-ben készült krómacél szobráig terjedő műtárgysor válogatása és elemzése. Számottevő rangra a kollekció az utolsó évtizedben emelkedett, alkotók és pártfogók ajándékaiból, de nem kisebb jelentőségűek a vásárlások, amit a kötetben szereplő két Chagall gouache, két Kokoschka festmény is tanúsít. Az utóbbiak közül a „Veronika" (1911) az oeuvre kiemelkedő értéke. 1970 óta a Szépművészeti Múzeum hivatott a század folyamán külföldre települt magyar művészek alkotásait gyűjteni, eredményéről a kötet is számot ad. A válogatás híven tükrözi a kollekció súlypontjait; így az 1920 körüli avantgarde mozgalmakat (Schwitters kollázsa, Doesburg geometrikus kompozíciója, Mattis-Teutsch több műve), mely a szerző szűkebb kutatási területe is. Magyar művészek Weimarban és Berlinben ekkor nem csupán csatlakoznak a modern kezdeményezésekhez, de először válnak új irányzatok jelentős formálóivá (L. Péri beton térkonstrukciói, Forbát geometrikus kompozíciója). Súlypontot jelentenek, a kitűnő XIX. századi francia együttesünkhöz szerencsésen kapcsolódó, változatos stílusjegyeket mutató, kortárs párizsi alkotások. J. Csáky szobra mellett André Loth pompás tollrajza képviseli a kubizmust, melynek formáit feloldó fényfestészetet egy Sonia Delaunay gouache reprezentál. Le Corbusier, mint építészetében ,„Három asszony" c. festményén is a tiszta egyszerű formákat érvényesíti. Ugyancsak figuratív még P. Corneille 1947-ben készült, korai festménye. Az absztrakt piktúra széles folyamatából a geometrikus (Albers, Magnelli) és a lírai (Doucet, Lancelot Ney) pólus, valamint változatos átmenetei (R. Mortensen, Gy. Képes) egyaránt szerepelnek. Az op-art leghatásosabb képviselőjét Victor Vasarelyt külön kell megemlíteni, művészetének más-más oldalát mutató három festménye miatt, de
