Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)

Könyvszemle

„A németalföldi rajzművészet két évszázada" volt, Budapest 1976; s előkészületben vannak a múzeum francia, olasz reneszánsz és barokk rajzait bemutató kötetek.) Ez a sorozat tudományos alapossággal készül. A legújabban feltárt adatokat és meghatározásokat közli; igen jó minőségű reprodukciói és a korszakokat felölelő, átfogó ismereteket nyújtó bevezetői azonban a nem szakemberek számára is érdekessé, élvezhetővé és hasznos kézikönyvvé teszik a már megjelent köteteket. A XVIII. századi német és osztrák rajzanyag a grafikai gyűjtemény egyik leggazdagabb része, minden jelentős mestertől sorozatnyi műveket tartalmaz. A 67 reprodukált lap, mely 42 mester alkotása, arányos keresztmetszetét adja a gyűjtemény mintegy 110 mestertől származó kb. 1200 lapjának és sokoldalúan mutatja be a század művészi termését. E gyűjteményrész részben az Esterházy gyűjteményből származik, részben Delhaes István magyar származású bécsi festő 1902-es hagyatékából. A 18 oldalnyi bevezető módot nyújt a szerzőnek, hogy felvázolja a század rajztermésének technikai oldalát és művészi fejlődését. Érdekes adatokat tudhatunk meg a XVIII. század népszerű rajztechnikáiról; a rajz szerepéről az oktatásban és a munkafolyamatokban; valamint megismerkedhetünk a rajzok különböző fajtáival. Ezt követi a század korszakokra, periódusokra történő felosztása és az egyes művészek tárgyalása. Bár világosan elhatárolható időbeli szakaszokról aligha beszélhetünk, Garas Klára könyvében három főbb periódust és irányzatot különböztet meg a század folyamán: a) A század első negyedében dominálnak a barokk stíluselemek, uralkodó a kapcsolat a XVII. század végi olasz művészettel (J. M. Rottmayr, M. Steidl, M. Altomonte, D. Gran, J. C. Handke, M. Unterberger). P. Tróger, aki az akadémián is oktatott (tőle több mint 60 lapot őriz a múzeum), nagy hatást gyakorolt fiatalabb kortársaira: J. I. Mildorferre, K. F. Sambachra, F. Sigristre és F. X. K. Palkóra. b) Az 1730—60-as években a nemzeti törekvésekkel a helyi iskolák is megerősödnek és általában tért hódít a rokokó stílus, melyet nagyrészt augsburgi mesterek metszetelőkészítő rajzai képviselnek (G. B. Göz, J. E. Holzer, ifj. G. Eichler). A század legjelentősebb mesterének Franz Anton Maulbertschnek négy, különböző korszakából származó rajzát reprodukálja a könyv. Ezek közül három azonosítható, elkészült freskóhoz kapcsolható. c) Az abszolutizmus hanyatlásával, a polgárosodással és a felvilágosodással (1760 táján) új tényezők kerülnek előtérbe. Az új ízlést, a klasszicizmust S. Gessner, J. P. Hackert, I. Unterberger, F. H. Füger, J. F. H. von Hohenberg művei és J. H. Füssli egy rajza képviseli. A válogatott irodalomjegyzék után, a könyv második felében következnek a színes, igen jó minőségű reprodukciók. Velük szemben a rajzok legfontosabb adatai olvashatók, valamint szemléletes művészettörténeti elemzésük, melyek több esetben a rajzok új, tudományos meghatározását is magukban foglalják. A bemutatott lapok legtöbbje részlettanulmány és kompozíciós vázlat; nagy oltárképek vagy freskók vázlatai, metszetek előkészítő rajzai. A kivitelezett alkotások nem mindig maradtak ránk, de a szerző, a forrásanyagra támaszkodva, több ízben bebizonyítja, mely elpusztult művekhez készültek e vázlatok. A fennmaradt műveket, a kivitelezett freskókat, oltárképeket vagy metszeteket 18 esetben reprodukálja fekete-fehérben. Annak ellenére, hogy magyar művész alkotását nem tartalmazza a könyv, mégis igen jelentős a magyarországi művészet szempontjából. A bemutatott