Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)
Újabb megfigyelések Colijn de Coter két budapesti oltárképéről
gukat, amelyeket a nagy flamand primitívek alkalmaztak. Mégis, a Louvre Magdolnájának fej kendőjéhez képest a modellálást még fokozatosan, rétegről rétegre fejlesztette ki, a megvilágított és árnyékos foltok könnyedén váltakoznak (87—89. kép). Egyébként érdekes megjegyezni, hogy Colyn de Coter, mint művei legnagyobb részében egy széles ecsetvonásokkal felrakott ólomfehér alapozóréteget használ az előkészítés során. Ennek a technikának, amely fokozza az alapozás luminózusságát, s amely a flamand festészetben a XV. század végén válik általánossá, a használata még magyarázatra szorul. Számunkra ez ellentmondásban áll a Colyn de Coter és a kis brabanti mesterek által kifejlesztett, egyre opálosabb (kevésbé áttetsző) fedőrétegekkel. 27 A Bánkódó Mária Magdolna és a Bánkódó Szent János evangélista — amelyeknek sajátkezűségét senki nem vonta kétségbe — újabb tanulmányozása a még kiadatlan I. strängnäsi retablóval való összehasonlítás éppen úgy, mint a technika részletes vizsgálata eddig nem ismert adatokat szolgáltattak, amelyek megengedik, hogy a festményeket nagyobb pontossággal helyezzük el a festő életművében. A Maquet-Tombu által — fenntartásokkal — proponált 1522-es évszám számunkra túlságosan késeinek látszik. Az I. strängnäsi oltárral fennálló analógiák elárulják, hogy azok az elemek, amelyeket ő késői stílusjegyeknek tart, már léteztek munkáiban 1493 előtt is. Másrészt stílusa egészében még rogereszk inspirációt mutat — csak egy félénk törekvés mutatkozik a Flémalle-i Mester plasztikus felfogása irányában Szent János arcában és a drapériák felfogásában — a faktúra még tömör és szigorú és a nagy flamand primitíveket követi éppen úgy, mint a gyakori helykihagyás és előfestés, valamint az ólomfehér gondos elosztása; mind Colyn de Coter legkorábban festett műveinek csoportjához tartozó alkotások jellemző vonásai. A számos rokonvonás, amelyet a két kép a kompozícióformában, és a technikában az 1504 előtt festett művekkel mutat, és az eltérések a Három Mária stílusától, azt a feltételezést támasztja alá, amely szerint készülésük idejét kevéssel 1500 utánra kell helyezni. Azok a rokonvonások, amelyeket a képek a Krisztus és a Közbenjáró Mária, valamint a pozsonyi képpel mutatnak — ezt a képet mi ugyancsak ezekre az évekre datáljuk — megerősítik ezt a véleményt. Végül, ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy a képek az 1499-ben elhunyt H. van Meeren epitáfiumához tartoztak, amelyen az elhunytat Szent János vonásaiban örökítette meg a festő, akkor készülésük ideje logikusan helyeződik az ezt a dátumot közvetlenül követő évekre. CATHELINE PÉRIER-D'IETEREN (Brüsszel) 27 Périer-D'Ieteren, C.: Méthodes scientifiques à mettre en oeuvre pour améliorer le sconnaissances de la technique picturale des Primitifs flamands., in Congrès de l'ICOM, Ottawa, 1981. Nagyon sajnáljuk, hogy infravörös felvétel nem készült a képekről; a festés alatti előrajz tanulmányozása biztosan hozzájárult volna ahhoz, hogy a műveket stilisztikailag még pontosabban el tudjuk helyezni Colyn de Coter életművében.
