Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)

Újabb megfigyelések Colijn de Coter két budapesti oltárképéről

Saint-Alban-i oltártábla

10 Madonna-arcaira emlékeztet, nagyon eltávolodott attól az ovális, telt, sőt húsos arctól, amelyet Colyn az I. strängnäsi oltárán festett,

11 s amelyet kis változtatással ismét átvesz későbbi műveiben, köztük a Szentháromságban is. Különösen a szemek formálása más: nyitottabbak, a szemhéjak kevésbé duzzadtak és feszesek. „Archaikus" jellege meggondolásra késztet. Amennyiben feltesszük, hogy a strängnäsi oltár 1493 előtt készült, a budapesti képeket ennél korábbinak kellene tekintenünk. Ez azonban nem így van. Maquet-Tombu Magdolna arcában rogereszk hatást lát (87. kép),

12 pedig ez az arc eléggé távol áll Rogier van der Weyden kecses, tiszta rajzú Madonnáitól, vagy éppen a Prado Keresztlevételének világosan mintázott Magdolnájától. Mi ezt az arcot inkább az Afflighemi apátság Mestere — A Colynnel kortárs Brüsszeli Mester — szárazabb, rajzosabban formált női arctípusaihoz érezzük közelebbinek. Másrészt viszont a ruha széles redővetése a Flémalle-i Mesterre emlékeztet. A Szent János kép ugyanezeket a kérdéseket veti fel, de teljesen ellenkező előjellel és kétségtelenül a rejtély kulcsát is megadja. A szent arca (86. kép), amely Maquet-Tombu szerint ugyancsak Rogier van der Weyden-i mintaképekre megy vissza, voluminózusabb, nyaka viszont rövidebb és zömökebb. A térbeliség, a plasztikus tömegeknek ez a hangsúlya nyilvánvalóan a Flémalle-i Mestertől ered. Colyn de Coter eddig ismert életművében a késői stuttgarti, messinai és különösen a brüsszeli Keresztlevétele előtt sehol nem jelenik meg hasonló arc és meg lehet érteni Maquet-Tombu habozását a képek 1522-re való datálásában. Azonban a strängnäsi oltármű vizsgálata lehetővé tette, hogy a Királyok imádása király-arcaiban analóg típusokat találjunk. így véleményünk szerint Melchior alakjában jelenik meg ennek a súlyos, széles és erősen modellált arcnak az első példája (91. kép). Szent János arca azonban finomabb vonású, szigorúbban formált és inkarnátja világosabb. Az előadásmódnak ezt a minőségi változását a budapesti képek megrendelőjének személyisége magyarázhatná, éppen úgy, mint az ábrázolt személyek hierarchikus fontossága. Lényegében Szent János, a magában álló alak, a megrendelő vonásait viselné, ha elfogadjuk az Urbach Zsuzsa által is megerősített hipotézist,

13 míg Melchior csak egy másodlagos alak egy ikonográfiailag hagyományos csoporton belül. A Bánkódó Magdolna és a Bánkódó Szent János evangélista stíluskülönbsége szerintünk egy olyan domináns jellemvonás, amely Colyn művészetében első műveitől megtalálható, ismerve, hogy milyen nehézséget árul el egy jól meghatározható stílus melletti állásfoglalásban.

1

'

1 Itt tehát, mint a Szent Romuald legenda két tábláján, a Választás és a Keresztelésben, a strängnäsi oltárművön és a Közbenjáró Krisztust és Máriát ábrázoló oltáron, a mester Mária Magdolna arcának előadásában hezitál a brüsszeli hagyomány és a Flémalle-i Weyden-i és a Flémalle-i Mester hatása párhuzamosan megjelenik bizonyos festményeken, különösen a pályája kezdetén készülteken. 10 Ez a tábla a Szent Alban oltár ötödik megmaradt töredéke. D. De Vos a Brugge-i Múzeum munkatársa fedezte fel nemrégiben és a képet a Pantheonban fogja közölni. 11 Périer-D'Ieteren : i. m. I., 113—114. 12 Maquet-Tombu : i.m. 35. 13 Urbach, Zs.: i.m. A XVI. század elején gyakori volt a donátorok ábrázolása egy szent alakjában. Az ilyen típusú ábrázolásokban az egyik legnépszerűbb szent Magdolna volt. Maire és Adhémar szerint Mária Magdolna Barbara van Coudenberget ábrázolná, aki a Louvre Magdolnájának ugyancsak modellje lenne. János evangélista első férjét, Henri Van der Meerent ábrázolná (Corpus du Louvre 78, 84, 85). 14 P é r i e r - D' I e t e r e n : i. m. II. 550—551.