Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)
Murillo képek magyarországi gyűjteményekben
(55. kép). 30 A vászon kvalitásosabb, mint az Esterházy Képtár „Szent Család"-ja és párdarabja. A főalak, a muzsikáló angyalok felé tekintő, fedetlen felsőtestű Magdolna egyike Murillo legvonzóbb női szentjeinek. Átszellemült arca, félig nyitott szép vonalú ajkai, kerekded arcának tiszta vonásai alapján (56. kép) továbbra is fenntartható az a véleményünk, melyet az 1968-as kiállítási katalógusban nyilvánítottunk: a kép a mester sajátkezű alkotása. A vázlatosan megformált muzsikáló angyalok a moszkvai „Menekülés Egyiptomba" ugyancsak a kép felső bal sarkában elhelyezett, felhőgomolyokról letekintő három angyal-gyermek megformálásához, típusához áll közel. Az ilyenfajta, staffázs szerepet betöltő figurák a legtöbb esetben a műhelyben tevékenykedő segédek kezenyomát sejtetik. A kép már 1881-ben de Beurnonville párizsi árverésén szerepelt és 4900 frankért kelt el (1881. V. 9, 669. szám), 31 mint Murillo sajátkezű alkotása. A magas ár is arról tanúskodik, hogy a képet hiteles Murillo műnek ismerték el. Lehne bánytanácsos örökségeként ma is családjának birtokában van a kifogástalan állapotú, de tisztításra szoruló festmény. A régmúlt apróbb restaurálásának nyomai sem az arcot, sem a hosszú hajtincsekkel alig fedett felsőtestet nem érintik. A még tizianói emlékképekre visszavezethető kompozíció változatai közül a legtöbbet publikált az a kölni kép, mely 1871-től 1936-ig a nevezetes Carstanjen gyűjteményben volt (ma a kölni Wallraf-Richartz Museumban, 57. kép). 32 A kölni kép provenienciája Murillo életéig vezethető vissza. Giovanni Bielato (vagy inkább Violato) hagyományozta hét másik képpel együtt a genovai SS. Consolazione kapucinus templomnak végrendeletében. Violato-Bielato 1674-ben halt meg, a vásznak tehát még Murillo életében kerültek Genovába, ahonnan a Magdolna 1805-ben James Irvin közvetítésével William Buchananhoz jutott Londonba. Ezután Walsh Porter javainak árverésén (1810. IV. 14, 35. szám, London, Christie) bukkant fel, majd különböző angol gyűjteményekben való hosszabb-rövidebb időzés után J. Niewenhuystól vásárolta meg 1871-ben Londonban a kölni W. A. Carstanjen. Egy gyenge másolatát 1803 és 1805 között P. Venanzio kapucinus szerzetessel készítették el (160X115 cm) a genovai templom számára, mely anyagi okokból volt kénytelen megválni a festménytől. A kölni festményen, mely szélesebb, csaknem négyzetalakú, kissé elmosódottabban ugyan és apróbb eltérésekkel, ott van a hegedülő, a fuvolázó és az éneklő angyal; a könyvre könyöklő szép vezeklőnő finom ujjú, összekulcsolt keze, nyakának nemes vonala, az ég felé irányuló tekintet, a félig nyitott szájból kivillanó fogak pontosan megegyeznek az itt bemutatott kép Magdolnájával. Amennyiben a fényképről megállapítható, a kölni Magdolna haja világosabb, arca átszellemültebb és a gyermek angyalok a bal felső sarokban frissebbnek, magasabb művészi igényt kielégítőnek tűnnek. Mivel a kölni példány szélesebb, a köpeny bal szélének redővetése és a fedetlen lábfej között egy árnyalattal nagyobb a távolság. Noha a kölni képen a ruha redővetése kevésbé kontúros, a kép kidolgozása gazdagabb, ihletettebb, mint a magyarországié. 30 Vászon, 191X154 cm. Magángyűjtemény. Először Magyarországon kiállítva a „Murillo és kortársai" c. kiállításon, Budapest, Szépművészeti Múzeum. 1968. 10, 13. Újabban a „Válogatás magyar magángyűjteményekből" c. kiállításon, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1981. 66, 51 kép. 31 Vö. Mireur, H.: I.m. V. 321. 32 Vászon, 139,5X118 cm. A kép származása és részletes irodalma: Kiesse, B.: Katalog der italienischen, französischen und spanischen Gemälde bis 1800 im Wallraf-Richartz Museum. Köln, 1973. 87.
