Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)

Az ún. grosskönigsdorfi Mária és Evangélista János szobrok mestere és stíluskapcsolatai

korábban, valóban E S-től indult is a motívum, Kölnben ez 1465-től jólismert volt — ahogy az volt Németalföldön is — és így nem szükségszerű, hogy a budapesti szobrokat faragó mester E S-hez, majd negyedszázad távolába nyúljon vissza e részletért. Tanulmányunkban a Budapestre került grosskönigsdorfi két szép faragást 1480 körűire kíséreltük meg elhelyezni. Hozzájuk kapcsolódó stíluselemzés nyomán a Wildenburg—eifeli Máriát és a Schnütgen Múzeum két relikviabüsztjét kívántuk bevonni mesterünk műhelye munkái közé, jóllehet ez utóbbi faragások legalább egy évtizeddel későbbre tehetők. EISLER JÁNOS Lyversbergi Passió mestere: Mária oltár, Linz (Schmidt, 51. ábra); Aacheni Mária élet mestere: Mária és Erzsébet találkozása, Aachen, Dóm (Schmidt, 171—174. ábrák); Sinzingi Kálvária mestere: Kálvária, Sinzing (Schmidt, 177. ábra). Dolgozatom végén mondok köszönetet dr. Prokopp Máriának, aki munkámat lektorálta és kéziratom olvasásakor értékes javaslatokat és megfigyeléseket tett.