Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)

Az ún. grosskönigsdorfi Mária és Evangélista János szobrok mestere és stíluskapcsolatai

olyan metszet, vagy mintakönyv-részlet előzménye lehetett, amelyet nemcsak faragónk ismert és használt. Kézenfekvő egy további feltevés is. A típusazonosság vizsgálatán belül a faragómodor elemzésekor nyert megfigyelések annak feltevéséig is elvezethetnek, hogy az azonos tipológiai (ikonográfiában és drapériarendszer alakításában egyező) csoportba tartozó, négy szoborkettős (Aachen I— II, Nürnberg, Budapest) közül a szorosabban egymáshoz közelíthetők, talán azonos műhelyből származhattak. Nem véletlen, hogy közös előzmény és rokonságok vizsgálatában Balogh Jolán a münsteri Landesmuseum Schwerteből származó Keresztrefeszítés csoport Mária és Ev. Szent Jánosával vetette egybe szobrainkat,

13 megállapítva, hogy az egy alacsonyabb fejlődési fokot képvisel, mint a budapesti, mely fejlettebb variáns, jelentősebb mestertől. Ludwig Baldass és Balogh Jolán észrevételeit a későbbiekben módosítani törekszünk, de övék az érdem, hogy szobrainkat szélesebb stíluskörbe helyezték. Alább következő megfigyeléseinkben, kitekintéseinkben és az összehasonlító vizsgálatnál segítségünkre lesz, hogy a XV. századvégi faszobrászatban a grafikai, vagy egyéb, a festészet oldaláról kimutatható stíluselőzmény sokszor oly fontosságú, hogy az rávilágíthat szobrok szorosabb összefüggéseire, mely összefüggéseket, ha csak szoros értelemben vett szobrászattörténettel foglalkozunk, szoborművek kizárólag egymással történő összevetésével nem nyomozhatnánk ki. Más műfajban történő előzménykutatás különösen követendőnek látszik Kölnben is, ahol a szobrászati emlékek nagyrésze a XIX. századra elpusztult. A fennmaradt szobrokkal történő összehasonlítást segíti két jelentős kiállítás, és katalógus, melyek az elmúlt évtizedben korábban ismeretlen gazdagságban állították ki és közölték a kölni,

7 valamint a Felső-, továbbá Alsó-Rajnamenti későgótikus szobrászat emlékeit.

8 Dolgozatunkban ezen túlmenően nem kisebb mértékben támaszkodhattunk H. Appel két fontos dolgozatára,

9 és a Mária élet mestere és körének monografikus, H. M. Schmidt készítette feldolgozására.

10 Kölni mesterünk budapesti szobrain egyik szembetűnő részlet, ahogy a köpeny, noha alig elmozdított lábakat takar, mindkét szobron sejtetni engedi az előrehelyezett, térdben enyhén behajlított lábat. így Mária fejtől lábfejig lefutó köpenyszegélye mellett a jobb felső lábszáron kisimul a redőzet, Ev. Szent Jánoson a bal előrelépő láb különül el plasztikusan a két nagyobb redőhullámot formáló, másik lábat teljesen elborító köpenytől. Mária drapériájának szkémája alapvonásaiban a Szent György legenda mesterének Keresztrefeszítés tábláján (Bonn, Paulushaus, Jézus Szíve kápolna, 35. kép)

11 látható; a kereszt alatt álló Mária jobb válláról egyetlen megszakítás nélküli redőben halad alá a köpenyszegély. A bonni táblán Ev. Szent János bal lába hasonlóan tűnik elő a köpeny alól, mint szobrunkon a megfelelő részlet. Itt Ev. Szent János homlokközépre, G Balogh, J.: Német gótikus szobrok. SzMKözl 29 (1966) 103—104. 44. kép. 7 Herbst des Mittelalters. Spätgotik in Köln und am Niederrhein. Kunsthalle Köln, 1970. Kiállításkatalógus. 8 Spätgotik am Oberrhein. Meisterwerke der Plastik und des Kunsthandwerk 1450—1530. Karlsruhe, Badisches Landesmuseum, 1970. 9 Appel, H. : Studien zur Niederrheinisch

—Kölnischen Plastik der Spätgotik Teil I.: Die Bildwerke des Kölner Dombaumeister Konrad Kuyn. Wallraf

—Richartz Jbuch 10 (1938) 91—138.; Teil II.: Ein Kölnischer Schnitzaltar in Kornelimünster. WallrafRichartz Jbuch 34 (1972) 45—76. 10 Schmidt, H. M. : Der Meister des Marienlebens und sein Kreis. Studien zur spätgotischen Malerei in Köln. Düsseldorf, 1978. 11 Reprodukálva: Schmidt, H. M.: i.m. 79, 80. Korábbi vonatkozó irodalom itt, Katalog nr. 26/a alatt a 218—220.