Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)
Imhotep mészkő szobra. Megjegyzések az egyiptomi Késői kori kisplasztika előképeihez
istent megillető kultuszban részesült. 7 A XXVI. dinasztia végére — a XXVII. dinasztia elejére tehető annak a szobortípusnak a kialakulása is, amelyben az istent a Késői kori kőplasztika 8 és a votív bronszobrászat 9 alkotásainak többségén ábrázolták. Az eddig publikált emlékanyagból a Louvre-ban őrzött, ülő Imhotep kőszobor tekinthető a legkorábbinak. 10 A Ptahtól átvett fejfedővel, a fejtetőn lapos, egyébként kerek fejjel, hosszú ruhában ülő, olvasó istenalak megfelel a kultuszban „Ptah fia"-ként tisztelt bölcs perszonifikált alakjának. Lényegében ezt a típust ismétlik a szórványosan előforduló kőszobrok 11 s a jóval gyakoribb bronz példányok is. 12 Az ismert emlékek között párhuzam nélküli alkotás a budapesti Imhotep szobrocska. Különleges a fejdísz nélküli, borotvált, ovális koponya, az emelt fejtartás, a hosszú, vékony nyak, a karcsú, törékeny testalkat, ruházatában pedig a gallér lótuszdíszes hátsó tagja és a baloldalon záródó kötény. A komoly, átszellemült és méltóságteljes figurát akár egy fiatal pap ábrázolásának is tekinthetnénk, ha ruházata nem utalna isteni jellegére, s ölében a papirusztekercs nem azonosítaná Imhoteppel. Minthogy azonban az újbirodalmi írásos hagyományok ösztönzésére az Imhotep szobortípus kialakításában az írnok-pap istennéválása játszott elsőrendű szerepet; a szoborban uralkodó elsődleges papi jelleg nagyon is érthető és az eszmei előkép adekvát kifejezésének tekinthető. A szobor készítési idejének meghatározását nehezíti a szoborban kifejezésre jutó eklektikus jelleg; az egymásnak ellentmondó stílusjegyek keveredése, főleg a fej és a testalkat ellentétes szellemű megformálása. A fejforma rokonságot mutat, az ún. tojásfejű, borotvált koponyájú szoborfejekkel, melyek Bothmer pontosítása szerint a 6. század második felétől váltak a Késői kori szobrászat egyik jellemző típusává 13 és fokzatosan, mind szkematikusabb megformálásukkal a XXX. dinasztia idején érték el virágzásuk csúcspontját. 14 A budapesti Imhotepnek azonban csak a fejformája; a boltozatos homlok és a hátra-magasba nyúló koponya egyezik e fejekével, az arc lényegbevágóan különbözik azokétól. A tojásformájú, kopasz kőfejeken ugyanis az orcák általában a halántéktól lefelé szélesednek, a száj magasságában kigömbölyödnek, olykor táskásán lelógnak és kis tokával olvadnak a rövid és széles nyakba. 15 Ezzel szemben a budapesti Imhotep arca az áll felé csúcsot alkotva elkeskenyedik és a feszes, áll alatti rész után hosszú, vékony nyakban folytatódik. Ezek a sajátosságok hiányoznak a XXX. dinasztiára datált kopasz kő szoborfejekről. 7 Sethe, K.: Imhotep, der Asklepios der Ägypter. — Ein vergötterter Mensch aus der Zeit des Königs Doser. Leipzig, 1902. 3. o. ; W i 1 d u n g, D.: Imhotep und Amenhotep. MAS (1977) 33—87 o.; u. ő: LdÄ „Imhotep" 145—148. 8 Wildung, D.: i. m. § 15, 17, 18. 9 I.m. : Excurs I.; Ld. még: R o e d e r, G. : Bronzewerke, § 1—6. 10 Lelt. sz.: N. 4541.; Wildung, D.: i.m. § 15. III. tábla. 11 Stein dor ff, G.: i.m. N° 519.; Page, A. — S m i t h, H. S.: i.m. N° 109 (UC 8709) rövid kötényben. 12 R o e d e r, G.: Bronzewerke, § 1—6. l/a — b, c táblán.; u. ő.: Bronzefiguren, I/a—i táblán. ; S t e i n d o r f f , G. i.m. N° 520—524. ; Staatliche Sammlung Ägyptischer Kunst. 2. Aufl., München, 1976. ÄS 513 (szakállal); ÄS 5314.; Nan da, N. — L a p i s, I.: i.m. N° 119.; M o g e n s e n, M.: i.m. AEIN 196 = A 149, XXX. tábla. 13 ESLP 65—66. o. 1/1 Főleg: ESLP No 78 (98—99 o.); No 81 (102 o.); No 84 (106 o.); No 85 (107 o.); Bosse, K.: i.m. 71—72 o. 15 Bosse, K.: i.m. No 193, XI d táblán; No 191 = K a i s e r, W.: Ägyptisches Museum. Berlin 1967. No 946.; továbbá: S t e i n d o r f f , G.: i.m. No 198 és 200.
