Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)

A Szépművészeti Múzeum sedleci miniatúráival kapcsolatos újabb meggondolások

szintén V betű keretébe foglalt. A karácsonyi matutinum invitatorium-ban van V betűs szókezdet: „Christus natus est nobis: Venite adoremus" és ezután követ­keznék a lap verso-ján az Intende .. . himnusz. Frappánsabb értelmezését kapjuk azonban a különleges módon történt Szentháromság ábrázolásnak, ha ugyancsak a matutium I. nocturnus 6-ik antifonájára vagyunk tekintettel: „ Veritas de terra orta est et justifia de celo prospexit." Ebben az esetben az első antifona himnu­sza megelőzné az ábrázolást, ami azután a verso oldalra kerülne. Ezen a módon a recto belső, bal oldalán elférne a himnusz első. négy strófája. A miniatúrán levő töredék a jobb lapszélre került négy strófából való. Az Igazságosság a mennyből így előre látja az Igazság földre születését, küldetését és egész sorsát. Ez pontos ikonográfiái magyarázatát adhatja a Szentháromság szokatlan ábrá­zolásának, ami a pünkösd utáni első vasárnapra eső ünnepén ezen a rendkívüli módon nemigen fordulhatna elő. Mezey professzor szóban közölt véleménye alapján ez a szövegrészlet nem kellően hangsúlyos ilyen kiemelt díszítéshez, ha­nem inkább a „Vigília nativitatis"-hoz tartozónak gondolja a díszes iniciálét. Eddigi gyakorlatunk alapján azonban az ünnepek megnevezését többnyire „rub­rica"-hoz hasonló, sok rövidítésű megjelölésként találtuk, az iniciálékat pedig már a szövegek valamelyik részlete kiemelésének. A Benedek ábrázoláson is mintegy előre látszik tevékenységének summája, míg a szöveg — mint jelez­tük —, az első nocturnus 4. és 5. antifónáinak részleteit adja a hátoldalon. Az antifonále „de tempore" elveszett, adventtel kezdődő I. kötetének végén lehetett a virágvasárnapi jeruzsálemi bevonulást ábrázoló miniatúra, ahogy azt már korábban közölhettem: 9 a lap versoján, míg a recton a megelőző szombati vesperás „ad magn. ant.": „clarifica . .." kezdetű szöveg töredékei olvashatók. A második, a húsvéttal kezdődő kötethez tartozhatott ugyancsak az előző szom­bati vesperás „ad magn. ant."-ból a „(sepu)lchrum alleluja .. ." és verso oldalán a Szent asszonyok a sírnál. (Budapest, Ltsz. 3111) Ez utóbbi kettő már nem betűhöz tartozó iniciálé, hanem a Benedek ábrázoláshoz hasonlóan szövegilluszt­ráció. A két Szentlélek eljöveteléhez pünkösd ünnepén (Budapest, Ltsz. 3107. 25, 27. kép és Ltsz. 3109) szintén régebbi megjegyzéseimre hivatkozhatom (ld. 9. jegyz.). A graduáléról már megtett észrevételekhez még továbbiakat kell fűznöm. Mindenekelőtt biztosra vehető minden külön bejegyzés nélkül, hogy ez is a sedleci cisztercieké volt: benne, mint az antifonáléban — helyi és rendi szentek, továbbá a rendre jellemző szövegváltozatok szerepelnek. Ez már megcsonkított ívvel kezdődik, amelynek első lapjait a később készült, papírra írt teljes nap­tárhoz ragasztották. A kötet a végén szintén csonka. A „sanctorale" részt aug. 14-ig, a vigília Assumptio-ig tartalmazza, a f. 141-ig. A tartalomjegyzék egész évre, febr.-tól jan. végéig szól, a f. 242-t is említve, tehát csaknem a fele hiányzik. A kivágott budapesti miniatúrák megint nem tartozhattak ehhez a kötethez, mégpedig több ok miatt sem: az Ascensio (Ltsz. 3106) a „de tempore" kötetbe való, hátán az „Omnes gentes plaudite .. ." szövegkezdettel a vigília introitusa lehetett, a verson pedig: a „Viri galilei. .." kezdetű ünnepi introitus ábrázolá­sának folytatása lehetett, a római szokástól eltérően nem a Zsolt. (Ps.) 46.2., hanem az ünnep eseményeinek megelőző részlete: „Cumque intueretur . . ." az Act. apostolorum-ból vett szavakkal. Ez ciszterci szokásnak tartható, de mint hangsúlyoztuk, a miniatúra a „de tempore" kö + .:tbe való. 9 Hozzászólások „A nyolc budapesti cseh miniatúra" kérdéséhez. SzMKözl, 12. (1958) 111—112.

Next

/
Oldalképek
Tartalom