Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)
Giuseppe Cades újonnan felfedezett vázlatai az aricciai falképekhez
natív jelenetként készült a másik IV. énekbeli epizód mellé, mivel nem került kivitelezésre. (Ezt a hippogriff amúgy is több ízben való szerepeltetése is indokolhatta.) Az eposz cselekményének sorrendje szerint Orlando skóciai, az V. ének 47— 53. versszakában elmesélt kalandjának illusztrációja következik, amelyre korábban már utaltunk (109. kép). Ginevra üldözőjének, Polinessónak cselszövéséről szól a történet. Dalinda, Ginevra komornája, kedvese, Polinesso kérésére úrnője ruhájában fogadja őt, nem tudván, hogy közben Ginevra szerelmese, Ariodante is jelen van és azt hívén, hogy őt látja, elkeseredésében öngyilkosságot kísérel meg. Csak bátyja, Lurcanio közbelépése menti meg a haláltól. Ahogy a többi kompozíciónál is, itt is csupán lényegtelen változtatásokat hajtott végre Cades a kivitelezett művén (108. kép), olyan kisebb díszítőelemeket változtatva meg, mint például az erkély feletti sarokoszlop kiképzése. Ugyanakkor a rajzon csak felvázolt növényi motívumok, az előtéri bal oldali fa törzse, lombkoronája stb. kidolgozottabb formát nyernek a falképen. A következő kompozíción, a VI. ének 27—31. versszakának illusztrációján Bradamante kedvesét, Ruggerót látjuk, amint a hippogriffen számára ismeretlen szigetre tévedve azt egy mirtuszfához köti, hogy megpihenjen (110. kép). A fa azonban megszólal és elmondja, hogy ő Astolfo lovag, akit a szerelmével betelt Alcina varázslónő mirtusszá változtatott. Elbeszéléséből kiderül, hogy több nemes lovag járt hasonlóképpen, akik most mind természeti lénnyé változtatva tűrik sorsukat. Astolfo óva inti Ruggerót e birodalom úrnőjétől, Alcinától. Intelme azonban hiábavalónak bizonyult, mert Ruggero nem tudta elkerülni Alcina bűvkörét. A VII. ének 54—55. versszaka az elnőiesedett Ruggerót írja le, fülében gyönggyel, karján kösöntyűvel, bodorított fürtökkel — Cades, ahogy a többi jelenetnél is, pontosan követi Ariosto szövegét (112. kép). A háttérben megjelenik Melissa tündér (ezúttal a szövegtől eltérően nem Atlas mágus alakjában) és hozza a bűvös gyűrűt, amely Ruggerót hivatott kiábrándítani szerelméből Alcina iránt és visszatéríteni őt hű Bradamantéjához. A szobrokkal és szökőkúttal dísztíett park, Alcina kertje a rajzon halványan látható háttéri krétavázlat által őrzött eredeti elképzelésnek megfelelően kis módosulást mutat a falképen: a háttéri távolabbi szobor kissé balra tolódott (111. kép). így nagyobb a távolság közte és a jobb szélen látható szökőkút között, ami által a háttér még levegősebb és mélyebb az elénk táruló, az ég felhőibe rajzolódó hegylánccal lezárt távlat. A tündér sietve érkező alakját Cades a falképen megváltoztatta, ülő helyzetben ábrázolta, talán azért, hogy az egész kompozícióra: az alakokra és a kerti környezetre egyaránt jellemző harmóniát és idilli nyugalmat még ezzel a mozgalmasabb harmadik alakkal se bontsa meg. Az első terem utolsó, nyolcadik epizódja Olimpia, holland hercegnő történetének tragikus fordulatát ábrázolja. Kedvese, Bireno, miután őt Olimpia Orlando segítségével kimentette Cimosco király fogságából és egybekelve hazafelé hajóztak, elhagyja egy lakatlan szigeten a király lánya kedvéért, akibe beleszeretett (113. kép). A X. ének 22. versszaka írja le az álmából felébredt és kétségbeejtő helyzetét felismerő nő lelkiállapotát. Ahogy Caracciolo is utalt rá, az elhagyott nő, mint szélsőséges lelkiállapot kifejezésre alkalmas szituáció ábrázolása, a neoklasszicizmus kedvelt témája volt, mely a Thészeusz által elhagyott Ariadnéről szóló ovidiuszi költeményre és annak korábbi ábrázolásaira vezethető vissza. 28 Cades valószínűleg ismerte az Angelika Kauffmann által 1774-ben 28 Caracciolo, M. T.: 1977. i.m. 261.
