Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)

Giuseppe Cades újonnan felfedezett vázlatai az aricciai falképekhez

Palazzo Chigi Ariosto termeinek falképei számára készültek, melyek festőjeként az Archivio Chigi dokumentumai is Cadest nevezik meg/* A korábbi Girgenti attribúciót e lapok még az Esterházy-gyűjteményben kaphatták, ahol együtt szerepeltek Girgenti egy jelzett rajzával.

5 Teljesen eltérő stílusbeli sajátosságaik ellenére — talán, mivel Girgenti kevéssé, Cades pedig egyáltalán nem volt ismert — a Szépművészeti Múzeumban is elfogadták ezt a hagyományos attribúciót és a lapok a nápolyi mester műveiként szerepeltek a múzeum egy 1941-es kiállításán.

(i Az aricciai Palazzo Chigi két termében az Ariosto költészetének szentelt dekorációról szólva először Michela di Macco,

7 később Caracciolo Arizzoli

8 rajzokat is közölt velük kapcsolatban. A Macco által publikált hét rajz az Archivio Chigi-ben (Vatican, Biblioteca Apostolica) a Graecia Vetus és Itália Nova c. allegorikus falképekhez, valamint az Orlando Furioso négy epizódjához kapcsolódik.

11 Caracciolo további két, Lisszabonban levő rajzot közölt a két allegorikus falképhez. Tanulmányában — bár nem vitatja el egyik illusztrációt sem Cadestől — a skóciai királylány, Ginevra történetét ábrázoló erkély jelenettel kapcsolatban, akárcsak Macco, említést tesz a rajz gyenge minőségéről.

10 A kitűnő kvalitású budapesti rajzsorozat ismeretében az Archivio Chigi rajzainak Cades attribúcióját egyszersmind megkérdőjelezhetjük, illetve két lappal, az említett erkélyjelenettel és az Olimpiát Orlandóval és Obertóval ábrázoló rajzzal kapcsolatban visszautasíthatjuk. Cades erőssége az emberi alak megrajzolásában, a mozdulatok lendületes kontúrokkal történő ábrázolása, a test anatómiai felépítésének biztos ismeretéről tanúskodó modellálás, mely párosul az antik szobrászati alkotások és a nagy reneszánsz mesterek művein nevelkedett ízléssel, a klasszikus proporciók és szépségeszmény megvalósításával, valószínűtlenné teszi, hogy a Polinesso és Dalinda, Ginevra komornája szerelmi légyottját ábrázoló vatikáni rajz

11 tőle származik. Az erkélyen kedvesét fogadó, lehajoló nőalak profiljának és lenyújtott kezének ügyetlen, primitíven leegyszerűsített rajza — például a hegyes ujjvégek — olyan vonások, amelyekkel Cades rajzain nem találkozunk. A háttéri jelenet szereplőinek és a várrészletnek megrajzolása hasonló hiányosságokról tanúskodik. A hibák, gyengeségek különösen szembetűnnek, ha összehasonlítjuk a rajzot az ugyanezen jelenetet ábrázoló budapesti lappal (109. kép), melyen ugyanezeket a vonalakat és formákat primer frisseségükben és elrajzolások nélkül látjuk viszont. Hasonló következtetésre jutunk, hogyha az Olimpia, Orlando és Oberto epizódot ábrázoló rajzot

12 hasonlítjuk össze budapesti megfelelőjével (118. kép). A budapesti rajz Orlandójának jól proporcionált, erőteljes, de elegáns alakja az Archivio Chigi rajzán durva, tömzsi figurává változik, tipikusan azokat a torzulásokat mutatva, amelyek a gyenge másolatokat jellemzik. Olimpia finom, klasszicista vonásai, egyenes orra, ívelt 4 Macco, M. di : Graecia Vetus, Italia Nova. Annuario dell'Instituto di Storia dell'Arte, 1973—74. 353. 5 Vasat kovácsoló amorettek. Jelezve: Paolino Girgenti delineo nel 1817 in Napoli. Lelt. sz.: 2653. Aprólékos tusrajz, valószínűleg metszethez. 635X505 mm. (i A világirodalom remekei képekben. Országos Magyar Szépművészeti Múzeum. A Grafikai Osztály 78. kiállítása. Budapest, 1941 november. Kat. sz.: 39, 41, 43, 49, 51, 53, 55, 191, 192, 193, 194, 195, 196. 7 Lásd a 4. jegyzetet. 8 Caracciolo, M. T.: 1977. i.m. lásd a 3. jegyzetet. 0 Macco, M. di: i.m. 6., 7., 8., 13., 14., 15., 16. kép. 10 Caracciolo, M. T. : 1977. i. m. 256. 11 Macco, M. di: i.m. 8. kép. 12 Ugyanott 16. kép.