Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)

Két fogadalmi bronztábla

KÉT FOGADALMI BRONZTÁBLA Az Antik Gyűjtemény két hasonló, istenalakokat ábrázoló császárkori bronz domborművet őriz. A nagyobbikat Herkulesfürdőn (ma Báile Hercule, Románia) találták „a fürdő villámtelepe fölötti lapos területen mintegy méternyi mélységben" és nem ismeretlen (22. kép).

1 A kisebbik közöletlen és bizonytalan lelőhelyű (23. kép).

2 A herkulesfürdői táblán stilizált építészeti keretben istenpár áll. A chitónba-himationba öltözött istennő jobbjában tálat tart, amelyből egy ágaskodó kígyót táplál. Baljával a himationt fogja össze a csípőjén, fején kalathos, a tál fölött két sásforma levél. A köpenyes-tunikás isten bal kezében csavart nyelű kalapács, a testtől eltartott jobbjában rovátkolt tollú kulcs. Efölött egy ferde vájatokkal díszített kérykeion, alatta pedig ülő, nyakörves Kerberos. A kisebbik tábla az előzőkhöz hasonló építészeti keretben álló, peplosba öltözött istennőt ábrázol, kétoldalt hosszú hajfonattal. Baljában szképtron, a jobbjában levő tárgy meghatározhatatlan: lehet lobogó fáklya és lombos ág is. Mindhárom istenalak arca durván elnagyolt (a herkulesfürdői istennő szemét és fülét pl. ovális lyukak, az orrát és a száját pedig két másik lyuk közé beütött vonalkák jelzik). Az építészeti keretek jellemzői a kettős hornyolású oszlopok, felül függőleges, alul spirális barázdákkal. Az egyetlen fontos különbség a kisebbik táblán a tympanonban levő csavart félkörív, ebben domború egyenes vonal három kerek ponccal. Mindkét tábla öntéssel készült (a herkulesfürdői tetején a három középső köríven még látszanak az öntőcsapok nyomai), hátoldaluk (a kisebbiknek az előlapja is) cizellálatlan és enyhén homorú. A hasonló darabok funkciójának meghatározására két kísérlet történt. E. Will,

3 aki csak érintőleg foglalkozott a reliefnek ezzel a fajtájával, más típusú fémtáblák alapján úgy vélte, hogy ezek is különböző kultikus célokat szolgáltak: 1 M i h a 1 i k, J. — H e k 1 e r, A.: Régiségek Herkulesfürdőn. Múzeumi és Könyvtári Értesítő 4 (1910) 154—159. Az 1909-ben talált darabot a budapesti Földművelésügyi Minisztériumban őrizték egy tervezett herkulesfürdői múzeum számára, majd nyoma veszett. 1966-ban vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum Farkas Jenő magángyűjtőtől, aki szerint a darab Fenékpusztáról származik. Lelt. sz.: 66.141.; m.: 9,7 sz.: 12,3 v.: 1,0 cm. Eddigi irodalma: R e i n a c h, S.: Rép. Rel. II. Párizs, 1912. 115.; Will, E.: Le relief cultuel graecoromain. Párizs, 1955. 46. 2. jzet; Mano-Zisi, D.: Nalaz iz Tekije. Belgrád, 1955. addenda.; M a c r e a, M.: Le culte de Sabazios en Dacie. Dacia 3 (1959) 338. 50. jzet.; Picard, Ch.: Sabazios, dieu thraco-phrygien. RA 1961. II. 162. 2 Ez a tábla is magángyűjteményből került a múzeumba, 1977-ben, valószínűleg hamis lelőhellyel (Dunaszekcső). Lelt. sz.: 77.270. A.; m.: 8,4 sz.: 7,6 v.: 0,7 cm. :i i. m. 46.