Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)
Pheidias Boiótiában
nagy visszhangra találva a helyi produkció felvirágzásához vezettek; az utánzatokat athéni előképeiktől gyakran igen nehéz megkülönböztetni. 57 Meglepő viszont az, hogy a protomék készítője kétfülű csészét, s nem kantharost ábrázolt az isten kezében, mellőzve ezáltal azt az edénytípust, amely a boiótiai temetők és a szentélyek kultuszában az archaikus kor óta feltűnő szerepet játszott, 58 s az i. e. V. század legvégétől kezdve a terrakotta Dionysosprotoméknak is szinte kötelező attribútuma lett. 59 Ennek az érdekes jelenségnek csak munkahipotézis szintjén lehet magyarázatát adni. A fentebb kifejtett időrendi támpontok alapján a két athéni profomét a boiótiai nagyméretű terrakotta mellképek legkorábbi képviselőinek tekinthetjük, olyan „kísérleti" új típusnak, amelynek megfogalmazásában nem csupán az athéni mintaképek tanító erejű hatása, hanem a koroplasztikai gyakorlatból készen kapott, nem adéquat elemek — a bal kézfej motívuma •— felhasználása is szerepet kapott. 60 Azt sem képtelenség feltételezni, hogy az „atticizmusok" Boiótiában dolgozó athéni kézműves számlájára írhatók; az Aristoteles Politikájának két helyéből kikövetkeztethető művészetszociológiai szituáció, miszerint Boiótiában a kézműveseket a politikai jogokból kizárták, nyilvánvalóan kedvezett külső mesterek bevándorlásának, mivel a helyi szabadokat banausos-foglalkozás űzésére nem ösztönözte. 1 ' 1 Régóta „nyílt titok", hogy a klasszikus korban a boiótiai műhelyekben dolgoztak athéni koroplathosok, 62 s ezt szerencsés esetekben, mint például a Teisias-műhelyében, bizonyítani is lehet. 63 Összegezve a budapesti maszk és a két protomé elemzésének tanulságait, megállapíthatjuk, hogy az i. e. V. század 20-as éveiben athéni hatásra, a pheidiasi stílust tükröző megfogalmazásban született meg Boiótiában az érett klaszszikus kor nagyméretű terrakotta Dionysos-mellképeinek típusa. Nem lehetetlen, hogy alkotója athéni származású volt, egyike a peloponnésosi háború idején szülőföldjét elhagyó mestereknek. 64 Az új típus további történetét gazdag anyag szemlélteti, amelynek áttekintését a Szépművészeti Múzeum másik maszkjával kezdjük (13—14. kép). 65 A budapesti példánnyal azonos negatív formából származik egy darab a Louvre-ban 66 57 Sparkes, A. B. — Talcott, L.: i. m. 12 skk. 58 A halotti kultusz szemszögéből 1. U r e, P. N. : Sixth and Fifth Century Pottery from Rhitsona. Oxford — London, 1927. 34 skk.; Vö. L u 11 i e s, R.: AM 65 (1940) 18— 20; Szentélyekből: Wolters, P. — Bruns, G.: Das Kabirenheiligtum bei Theben, I. Berlin, 1940. 89 és passim. Sl Schauenburg, K.: i. m. 63—65. L. ehhez fentebb a 19. jegyzetet. Vö. fentebb a 20—21. jegyzettel. 01 III. 1278a, 25 és VI. 1321a, 28. — A Boiótiában dolgozó, névről ismert művészek története feldolgozásra vár. Egyelőre 1. D e c h a r m e, P.: i. m.; vö. Roberts, W. R.: The Ancient Boeotians: their Character and Culture, and their Reputation. Cambridge, 1895. 35 skk. m Vö. Roberts, W. R. : i. m. 38: Paus., IX, 19, 8 értelmezéséhez.; Továbbá: Kleiner, G.: i. m. 131 skk.; Neutsch, B.: i.m. 59 skk., Knoblauch, P.: AA 1939, 446; Burr Thompson, D.: AJA 70 (1966) 51 skk. 13 L. a Teisias-kantharosok plasztikus díszítését: C r o m e, J. F.: i.m. 70—74, 2—5. kép. w Vö. a peloponnésosi háború idején Athént elhagyó fazekasokhoz: Sparkes, B. A. — Talcott, L.: i.m. 12, 17. jegyzet. — A koroplasztika köréből figyelmet érdemel egy, Attikában i. e. 420 k. feltalált technikai újítás jelentkezése Boiótiában: Burr Thompson, D.: i.m. 53. 65 T. 73. M. : 16,52 cm. Krémszínű agyag, fehér bevonat, rózsaszín festéknyomok. Több darabból ragasztva, kisebb hiányokkal. P. Arndt gyűjteményéből. Irodalmat 1. a 11. jegyzetben; továbbá: Schmaltz, B.: i.m. 131, 686. jegyzet. m Mollard-Besques, S. : i.m. 97, C 86. sz., 70. t.
